Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág
Szabadesés
a gondolatai, a következő gondolatok ezek ellentétei lesznek, és ír majd a 'lánynak, isi Is megy hozzá. Erkölcsi érzékünk és vágyaink ellentétéinek áldozatai vagyunk, kettős lények, gyenge akaratúak és felemásak ... Egyelőre mégsem írt, elhatározta, hogy csak akkor ír majd, amikor magának lis szüksége lesz rá, hogy levelet írjon Török Ilonának. A levelet íróasztala fiókjába tette,, és olvasni kezdte a reggeli lapokat. A titkárnő szólt be hozzá, hogy a főszerkesztő kéreti. — Elvtársaim... — A f őszerkesztő frissein borotváitan, elegáns hófehér sziloningében, csupa energia és tettrekészség — a sorsdöntő huszadik kongresszus felszabadította nálunk az Igazságos bírálat erőit. Miért nem kritizálsz? A szabad tartásos istállók bírálata óta bízom benned. Morvái nem tudott válaszolni a kérdésre, néma maradt. — Tudod — a főszerkesztő egyenesen a szemébe nézett, s tekintete ártatlan és becsületes volt, telve jóindulattal! —, néha az az érzésem, hogy nem vagyunk elég kezdeményezők. Elkerüljük a fontos társadalmi kérdéseket, és nem foglalunk el felelős álláspontot velük szemben. A szocialista társadalmat képtelenség felépíteni őszinte bírálat és önbírálat nélkül. Nem gondolod? — De igein... bírálni kelll... — Mit akarhat az öreg? — Egy éles cikk kellene, amely könyörtelenül kipécéz valamit. Éles, de megfontolt és igazságos. Ki kellene pécézni valamit. — De mit? ... — kérdezte habozva Morvái. Zavart volt, groteszk helyzet, a főszerkesztő lényegében arra biztatja, hogy igazi újságírómunkát végezzen, véleményt mondjon káros jelenségekről, s neki semmi kedve bírálni, írni sincs kedve, fél óra múlva találkozik Zsuzsával, beszélgetnek, és talán újra, együtt töltik aiz éjszakát. Mit akar tőle ez a jól táplált, barátságos arcú férfi? — Mezőgazdasági témába kellene öltöztetni a bírálatot. Te borjú, nézte ingerülten Morvái a főszerkesztőt. Mi az, hogy mezőgazdasági témába kellene öltöztetni a bírálatot, magyarul sem tudsz? 164.