Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

— Igen, mezőgazdasági témába. Határozottan. — Mezőgazdaságiba? — Talán valamelyik járási földművelésügyi osztálynak kellene nekimenni. — Nekimenni? — Ügy van, nekimenni! Megfontoltan, de határozottan. Kipécézni őket, hogy demagógok. — Demagógok? — nézett meghökkenve Morvái. A főszerkesztő harci kedve szokatlan jelenség. — Sok demagóg él ma a világban. — Ezek a legérdekesebb és legveszélyesebb emberek. A leglkártékonyabbak. Tudod, mennyi kenyérgabonát hozunk be miattuk? Tönkretették a szövetkezeteket, erőszakkal kényszerítették beléjük a népet. — Mintha én nem tudnám, hogyan kényszerítették be a szövetkezetbe apámat, (gondolta Morvái. — Elvtárs, ezt ma már nem nézhetjük szótlanul. Morva! megígérte, hogy a legrövidebb időn belül nekimegy egy járási földművelésügyi osztálynak. A főszerkesztő barátságosan elbúcsúzott tőle, vállon veregette, és biztatta, hogy csak merészen, mint a szabad tartásos istállók esetében. A főszerkesztő szobájából egyenesen az utcára ment, fütyörészett, és nem gondolt az előbbi beszélgetésre. A járási földművelésügyi osztály kipécézése a távoli jövő elkövetkezendő feladatai közé sorakozott, a jelen valóság szempontjából lény eg t ellenné vált; Morvái Zsuzsához indult. A teljes igazság feltárásához tartozik annak közlése, hogy három napig Moirvai félálomban élt, nem volt egészen észnél. Elámította és megdöbbentette, hogy az aszszony azon az éjszakán magához hívta, de azóta nem merte felkeresni, mert nem tudta, hogyan nézne rá, mit mondana neki, félt, hogy hozzárohan, és ölelgetni kezdi, aztán attól félt, hogy alázatos és ,gyáva lesz. S amikor most bekopogott a zeneosztályra, és belépett, szorongva gondolta, hogy bárcsak ne lenne ott Zsuzsa, de ott volt, szerencsére jelen vo.lt a szőke hölgy is, és megmentette a vi165.