Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

VI 1 Kedvesem! Leveleddel nagy örömet szereztél, hiszek neked. Találkozásunk egész ideje alatt éreztem, hogy kapcsolatunk nemcsak egy alkalom adta lehetőségre épül, ennél mélyebb gyökerei vannak, valahol a lelkünkben, a közös gondolatainkban, melyek igazzá és őszintévé teszik. Én egyszerű lány vagyok, de leveledből is ennek a megérzésemnek igazolását olvastam ki, és megnyugodtam. Örülök, hogy távollétemben is jelentek neked valamit. A dolgaim most úgy alakultak, hogy jó lenne, ha mellettem lennél, és tanácsot kérhetnék tőled. Tudom, nagyon elfoglalnak a hivatalos dolgaid, s ezért nem hívlak, bízom benne, hogy úgyis eljössz, ha megteheted. Állandóan várlak, ha teheted, gyere, nagyon várlak. Ilona Elgondolkozva nézte Török Hona levelét, a sorok most idegennek és valószerűtlennek tűntek fel, mintha egy távoli földrészről érkezteik volna, s a lány, aki küldte őket, számára ismeretlen. Válaszolnia is felesleges, ez az ismeretség neim az ő ügye; játszik egy ember lelkével, érdektelenül. S ez a felismerés rossz érzéssel töltötte el, mert tudta, hogy egy fiatal, tiszta lánynak a lelkével játszik, aki egyedül áindult a világba, és találkozásuk óta bízik benne. Ott szerepel a vágyaiban, a terveiben, a jövőjéről való elképzeléseiben, érdemtelenül. Önmagába néző, őszinte pillanata volt ez, amikor tudata alatt talán a szülei szava hatott irá: Vigyázz magadra, és becsüld meg magad! S közben azt is érezte, hogy mindez elmúlik, s ha .elmúlnak ezek li* 163