Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág
Szabadesés
lámpafény, készüljön el rá, hogy testét-lelkét elkövetelik ... aztán vadnak lenni, és amikor az asszony a vágytól már... életem legnagyobb és legóhajtottabb győzelme, villant bele a gondolat, de mi következik ezután? ... S (érdekes módon a kegyetlenség remegő ölelésben valósult meg, s a fölény csókokban, és a vadság korszakának jöttét az jelezte, hogy így szólt az asszonyhoz: végre velem vagy, s utána: szeretlek ... ne imondj többet, kérte az asszony, ez elég, a többi talán már szólamnak tűnne ... és ő is azt mondta, szereti, és éppúgy nem volt már akarata, mint a Vencel téren Török Ilonának. — Gyerünk hozzám... — kérte halkan az asszony, és nem nézett a szemébe, oldalt nézett a földre, ide Morvái felemelte a fejét, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. Nem kérdezte tőle, hol a férje, egymást szorítva siettek, nagyon siettek, s a lépcsők a sötétben nem özönlötték el Morváit, az asszony kézen fogva vezette, forró volt a keze és suttogó a hangja, gyere gyorsan, kérte, nagyon kevés az idő ... Lámpát nem gyújtottak, a vastag szőnyegen szerették egymást, és a. szoba csupa lágy melegség volt, az ablakon halványan beszűrődtek az utcai fények, mintha köd szitálna a bútorokra, s ebben az ezüstködben aranyszobor az asszony meztelen teste a szőnyegen. — Nagyon jó veled... — súgta Morvái, és az asszony újra kérte, hogy ne mondjon többet, ennyi elég,, úgyis érzik mindketten, hogy tökéletesen szeretik egymást, az érzelmekről, a vágy beteljesedéséről őszintén és egyszerűen kell beszélni, mert a nagy szavak, a jelzők és a patetikus hasonlatok könnyen megfosztják szépségétől és erejétől, mely abban nyilvánul ímeg, hogy két emberi ilest őszintén és elemien közeledik egymás felé, és egyesül, így tanította Zsuzsa szeretni Morváit, s ő érezte, ez a testi és lelki harmónia teljessége, s a gondolat egy pillanatra aggodalommal töltötte el, ímert nem hitt a tökéletességben, csak abban hitt, hogy lehetnek majdnem tökéletes helyzetek és hangulatok. S amikor odakinn szürkülni kezdett az ég, és a villanyiéit Szabadesés 161