Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

Délben a postás keresi, levelet kapott Török Ilonától. Kedvesem! A gyorsvonaton sokat gondolkoztam rólad és a találkozásunkról. A véletlen hozta magával, és őszintén bavallom, számomra nagyon szép volt, gondoltam Is, hogy tálán a jó sorsom hozott az utamba, olyan egyedül éreztem magam a vonaton, s ez annyira elhatalmasodott rajtam, hogy már a világon is egyedül éreztem magam, s akkor jöttél te. Egyszerre nem voltam egyedül. Jó, hogy minden úgy történt, ahogy történt, és én még nagyon sokáig jó érzéssel emlékezem arra a szép prágai éjszakára. Remélem, te sem felejtetted még el! Már elrendezkedtem Liberecben, munkásszállóban lakom ismerős lányokkal, hárman egy szobában. Szövőgépen dolgozom, és már meg is tanultam a kezelését, érdekes munka, nem nehéz, és az üzem elég jól fizet. Az itteni élettel is ismerkedem, nem unatkozom, mint odahaza, minden új és érdekes, moziba és táncolni járok a lányokkal. Csak olyankor érzem magam egyedül, amikor rád gondolok. Szeretném, ha még nem felejtettél volna el és írnál, hátha még találkozunk az életben. i Ilona A levél lelki csaták és visszavonulások között biztató csillagsugár, kristályosan csillogó .lehetőség, valódi győzelem. Megírja a riportot, és azonnal levelet ír Török Ilonának, nem, nem felejtette el, számon tartja, és egyszer még jelentkezik, csak várjon rá .. . Délután vitte be a riportot a főszerkesztőhöz, az rebbenéstelen szemmel olvasta, egymás után tette le az elolvasott kéziratlapokat, az ellőgép-anyakocák és tejgyár-tehenek láthatólag csendes megelégedéssel töltötték el... A valóság sokszínű, és az igazság a szemléletmód relatív 'függvénye ... A főszerkesztő hümmögött, és ezt a mondatot: „A szabad tartásos istállók nem mindig váltják be a hozzájuk fűzött reményeket", hosszas gondolkodás után így javította ki: ,,A szabad tartásos istállók, kivételes ese146.