Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

tekbein, elvétve, nem olyan mértékben váltották be ,a hozzájuk fűzött reményeket, ahogy építőik várták tőlük." Morvái megállapította, hogy semmi ellenvetése nincs a javítás ellen, s ez azért hökkentette meg, mert ugyanakkor érezte, hogy tiltakoznia kellene. Csak azt nem tudta, hogyan tiltakozzon, s megéri-e. Aztán már tudta, hogy nem éri (meg, miért érné meg, és már arról is meggyőzte önmagát, hogy magatartása a fegyelmezett és céltudatos katona magatartása, aki tudja, hogy a valósággal fenntartásokkal és okosan kell bánnia. így egy feladatot megoldott, jöhet a másik, az élet megoldandó feladatok sora. Délután négykor Zsuzsa következik. Tenni kell valamit e téren, így tovább nem meheit, Török Ilonának holnap ír, s most megy a rádió elé, és várakozik, csatlakozik az asszonyhoz (ha egyedül jön!), és sétára hívja. Négy után öt perccel az asszony kilép a kapun, egyedül, •minden rendben, Morvái szíve szaporán dobog az izgalomtól, az asszony álil a kapu előtt és nézeget, milntha várakozna, talán mégis van telepátia vagy valami intuíciós gondolatátvitel? ... Morvái már-már kilép Zsuzsa felé, amikor egy robogó Felicia kanyarodik az épület elé, és megáll az asszony mellett, Zsuzsa beül, és a motor nagyszerűen gyorsít, hatvan lóerő két személy részére éppen elég; az asszony nem látja őt, és a volánnál ülő fiatal férfira mosolyog... Hát így állunk, ő nyögdécsel a vágyakozástól, és mások kocsikáztatják az asszonyt, Malacka félé rohannak a brünni úton, és félreeső erdei utakra térnék! ... Nem lehet a férje, arra nem így mosolyogna. Mit tegyen, hogy megszerezze őt? Hát először is kegyetlennek lenni és keménynek — s amikor az asszony félőrült a vágyakozástól, engedékenységet! Csakhogy ezen imár gondolkodott, magabiztosság, határozottság, akarat! De ihogyan, amikor az asszony nem vesz róla tudomást? Gyerünk a Grandba, az asztalnál Kevi, az asztalon sör, a sarokból a Nagyasszony bólint feléje, két sovány kezű, kalapos öregasszonnyal ül, indián toll van a kalapjukon, azok is nagyasszonyok, a régi Pozsony öreg bútordarabjai. Öt nézik, és Széplakyné halkan suttogva bemutatja, látja, 10* 147