Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

,gában megbékélt és kiegyezett volna önmagával... Egyszerre azt mondta, hogy leissza magát... Jól van, felelte Morvái, idd le magad először életedben Prágában, s újabb üveg szürkebarátot hozatott, és azután már nem engedte el Török Ilona kezét. (Kettőkor zárták a kávéházat, a zárást kevesen várták meg, ők még maradtak. Negyedóra alatt megitták a harmadik üveget. Ilona (ittas volt, mindenen nevetett, azon is, hogy dadog, és a hosszabb, bonyolultabb szavakat nem tudja kiejteni. Morvái csókolgatta, és a pinoér mogorván nézte őket, sietett volna már haza. Talán nagyon várja a felesége. Ne haragudj, öreg, intett feléje oinkosan Morvái, már megyünk. Fizetett, és tíz korona borravalót adott neki, hogy ne nézzen rájuk olyan mogorván. S amikor az utcára értek, nagy szemű nyári zápor várta őket, és kitörő barátsággal a nyakukba zühant. A járda úgy kopogott, mint szederszedéskor a megrázott fa alá terített vászonponyva, és a Vencel téren patakokban folyt a víz. Morvái keservesen sóihajtott. — Uramisten... Özönvíz, s nekünk nincs csónakunk ... — És a fülébe suttogta, hogy ha most volna bárkájuk, nem vennék fel a világ összes állatát, mint az öreg Noé, egyedül hajóznának a végtelen vizeken, pokolba az állatvilággal, és az emberi faj továbbéléséről gondoskodnának ketten valahogy ... Nem tudta, miért suttog, amikor körülöttük csattog a zápor, talán a belső közelség miatt suttogott a lány fülébe, és Török Ilona nevetve azt mondta , jő lenne. Mo.rva;i bízott benne, hogy rövidesen eláll az eső, s hogy addig se múljon hiábavalóan az idő, egy átjáró homályában csókolni tanította a lányt,, mert nem tudott, közelről sem csókolt olyan avatottan, mint mondjuk, Bozsena, alig nyitotta szét az ajkát közben, és a fogát összezárta, tőle nem kell a nyelvét féltenie... Sokáig ölelték egymást, de az 'eső nem szűnt... Gyere, fogta meg a kezét, és húzta maga után, szorosan átkarolta, és fejükre terítette ig elit esőköpenyét. Siettek fel a téren a csattogó esőverésben, mint két otthontalan. S amikor kifáradtak a sietésben, s a víz a gallérjuk mögé folyt és lecsorgott a hátukon, be-betértek a ka101.