Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945
Ölvedy János: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza
nem választható el a társadalom belső felépítettségétől, közelebbről: az osztálytagozódástól. Igazat kell adnunk Schelernek, aki azt mondja, hogy „a szemlélet, gondolkodás és értékelés kategóriái nem ugyanazok érvényükben és lehetséges, azaz logikai eredetükben, hanem kiválogatásuk szerint társadalmi osztályokhoz is kötöttek." A gazdasági, földrajzi és politikai adottságok, közelebbről: a táj, a gazdasági termelés formái és politikai berendezkedés adják másfelől a keretet, melyben a társadalmi fejlődés történik. A társadalom tartalmi részét nem az egymás mellé vagy fölé elhelyezett osztályok lélekszámának összege adja csupán, hanem elsősorban az ún. társadalmi lelkiségvagy tudat: a társadalmat mozgató erők eredője, mely vagy mint tágabb, vagy mint szűkebb közösségi tudat jelentkezik. Az előbbire a nemzeti vagy állami öntudat, az utóbbira az osztályöntudat hozható fel példaképpen. Ha meg akarjuk rajzolni a szlovenszkói magyar társadalom fejlődési vonalát, voltaképpen kettős feladat áll előttünk: először is társadalmi analízist kell végeznünk, szét kell bontani a szlovenszkói társadalmi tömböt részeire, és mindezt végül bele kell illeszteni a kisebbségi életet szervesen körülhatároló gazdasági és politikai faktorok közé. Mielőtt azonban tulajdonképpeni feladatunkba kezdenénk, rövid kitérőre meg kell állnunk. Meg kell vizsgálni a háború előtti magyar társadalom formáit, belső tartalmát, irányát, céljait, egyszóval látnunk kell a kisebbségi sorsba került magyar társadalom lelki arcát. A magyarországi kapitalisztikus fejlődés - az újkori osztálytagozódás előidézője - csak a kiegyezést követő évtizedek során veszi kezdetét, és a háború előtti esztendőkben már a végkifejlet előtt áll. Éppen ezért az osztálytagozódás, melyet az elkésett, lázas tempóban törtető tőkés fejlődés megteremt: mesterkélt, torz és befejezetlen. Az új gazdasági erők szétrombolják az eddigi rendi társadalom kereteit, de az új társadalmi tagozódásnak csak felületi formáit adják meg: szétbontják az eddigi társadalmi organizmust, de az új társadalmi osztályfejlődés befejezésére már nem jut idő. Az elsietett, túlméretezett gazdasági tempó következtében megszülető befejezetlen, torz osztálytagozódás gyökértelen, kapkodó, idegen hatások alatt álló társadalmi tudatot eredményez. Kialakult osztályöntudatról nem is beszélhetünk a háború előtti magyar társadalomban. Ez lett volna hivatva pótolni a politikai liberalizmus önkényesen, szinte közigazgatási megrendelésre elkészített fikciója: a jogi államkeretek tartalmát, az állampolgárokat összetartó „nemzetinek" vélt öntudat. A kiegyezés óta minden ízében átalakult, polgáriasodon, a nyugati gazdasági és társadalmi fejlődés formáit magára öltő nemzet évszázadok mulasztásait akarta egyik napról a másikra korrigálni. Politikai berendezkedésében 7