Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Ölvedy János: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza

félelem rendszeres ismétlődéséről van szó, a kérdéseknek, jelenségeknek csak felületes, csak a felszínen táncoló megbolygatásáról vagy körülírásáról. S ha néhanapján jelentkezett a komoly és hivatott kritika, hogy a szakember tárgyilagosságával vagy a publicista éles kritikai tollával piszkálja meg ki­sebbségi kérdéseink féltve őrzött társadalmi részeit, a törekvés egyszerre szembetalálta magát bizonyos tényezők fejcsóválásával vagy nyíltan kimon­dott rosszallásával. Pedig tudnunk kell, hogy mindaddig nem várhatjuk kul­turális életünk, szellemi felemelkedésünk, gazdasági vagy pláne politikai megszervezettségünk egészséges fejlődésre termett lehetőségeinek megmu­tatását, amíg nem végezzük el előbb tökéletes alapossággal az analizáló munkát. Amíg nem nyúlunk a legkényesebb kérdés mélyére, és nem mutat­juk be társadalmi helyzetünk és fejlődésünk okait, jelenségeit, hiányosságait és lehetőségeit. Amíg nem számolunk a megismert kisebbségi társadalom körülírt tulajdonságaival, és nem építjük át ennek megfelelőleg lépésről lé­pésre kisebbségi politikánkat, kulturális és gazdasági érdekvédelmünket. Politika, kultúrpolitika, népnevelés, népszervezés és vezetés csak akkor nyugszik helyes alapokon, és csak akkor célravezető, ha a társadalom erői­nek pontos ismeretén épül ki, és ahhoz mindenképpen igazodik. Kisebbségi politikai és kulturális szervezkedésünk számára csak tragikus lenne, csak a biztos pusztulást és szétesettséget jelentené a társadalmi tényekkel való nem számolás vagy azoknak félreismerése. Valószínűleg más politikai és gazda­sági múltra tekinthetnénk vissza, minden bizonnyal sokkal jelentősebb kul­turális eredményeket tudnánk elkönyvelni, ha kezdettől fogva e felismerés vonalába állítottuk be a kisebbségi erők, kultúrmunkások, írók, tudósok és politikusok energiáját. Feladatunk nem lehet a múlt hiányainak és tévedé­seinek ízléstelen és célra nem vezető mutogatása: munkánkban kizárólag a tárgyilagosság, a tiszta cél gondolata, az illúzióktól s olcsó felhevüléstől men­tes higgadtság vezérel. Tudjuk jól, hogy az okok megmutatása még nem nye­reség vagy tényleges haladás a nemzet számára, de a hibák felismerése - ha önmagában még nem haladás is - feltétlenül lehetőség az egységes, ésszerű új elindulások számára. A társadalmi fejlődés tartalmát, irányát, ütemét és formáit két tényező szabja meg: elsősorban maga a társadalom, annak erkölcsi és kulturális szint­je, másodsorban a társadalom életét körülhatároló gazdasági és politikai erők. A társadalom fejlődésének, alakulásának okai tehát nem vezethetők vissza kizárólag csak szellemi, illetőleg csak materiális tényezőkre, hanem a fejlődés mindig e két összetevő szintetikus egymásrahatásából áll elő, tekin­tet nélkül arra, hogy időnként egyik, illetőleg másik komponensnek jut nyo­matékosabb szerep a közös eredő meghatározásánál. A szellemi fejlődés 6

Next

/
Thumbnails
Contents