Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Maléter István: A magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban

hogy: „a magyarság hegemóniája" a cél vagy nem? És a felelet szerinte csakis határozott és megalkuvás nélküli „igen" lehetett.

1 Az eperjesi kollégium jogakadémiájának tanárai ezen büszke állásponttal nem azonosították magukat, és ezzel hűek maradtak ezen ősrégi kollégium tradícióihoz, amelyeknek a sok nevesek között Kossuth Lajos is neveltje volt. Kétségtelen, hogy a régi Magyarország vezető köreinek a Deák Ferenc kora utáni időkben mind egyoldalúbbá vált nemzetiségi politikája volt, és éppen a magyarságra és Magyarországra a legvégzetesebb. Az azonban örvendetes - ha egyáltalán örvendhetünk annak, hogy mások nem bölcsebbek nálunk hogy a Csehszlovák Köztársaság kormányai szinte lemásolták a magyar kisebbségi politika hibáit, ám anélkül, hogy annak pozitív elemeit figyelembe vennék. Mint ahogyan valamikor régen Magyarországon azon kérdés körül folyt a vita a parlamentben és azon kívül, hogy a magyarság hegemóniájára kell-e bazírozni Magyarország létét, és amikor akkor is a Magyarországban élő egyenrangú nemzetek békés kooperációjában kellett volna keresni e sokféle nemzetből álló állam fennálásának előfeltételeit: éppen úgy állítja most újra elénk szinte tréfás kedvvel ugyanazt a problémát a história, és kérdi rá köztársaságunktól a feleletet. Goethe egy helyütt kissé rezignáltán mondja: „Es Hesse sich Alles trefflich schlichten, Könnte man die Sachen zweimal verrichten."

2 Mintha a sors jóindulatú mosollyal újra elénkbe tárna egy feladatot, amelyet a magyarok annak idején elégtelenül oldottak meg, és emiatt a bűnhődés nehéz terhét hordozzák. Most az élet ugyanezt a leckét adja fel itt, szinte szembeszökően hasonló kérdést téve fel. Vajon fogunk-e okulni a múltból, és hasznunkra fogjuk-e fordítani a sors e különös ritka kegyét, hogy megismétli az egyszer már elhibázottan megoldott kérdést? A cseh nemzet hegemóniája vagy a Csehszlovák Köztársaságban élő egyenrangú népek békés kooperációja? Ez az analóg kérdés. Amint a hajdani Magyarország vezető körei a népet abban a tévhitben ringatták, hogy Magyarország egységes magyar nemzeti állam, holott a lakosságnak még a hivatalos statisztika szerint is csaknem a fele más nemzetiségű volt, éppen a mostani csehszlovák vezetés is ezt teszi. Az én álláspontom e kérdésben nem változott; ám félek attól, hogy az államhatalom mai képviselői ugyanazt a hatalmi politikát fogják folytatni, amelyik a régi Magyarországot végveszélybe sodorta. A köztársaság vezető politikusait is gyakran rabul ejti a csehszlovák nemzeti állam hamis illúziója, pedig a statisztikai adatokból egyértelműen kiderül, s erre már olyan neves szaktekintély is rá64