Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Duka Zólyomi Norbert: Az asszimilálódás

gyelemben részesülnek. így alakul ki lassan az önmegtartó és hatalmas vé­delmi bástyákat emelő magyar pozitivizmus, távol a negációtól és távol a csehszlovakizmus aktivista vizeitől, mint az asszimiláció elleni harc hatalmas fegyvertára. A gyakorlati szervezkedés tettein kívül hogyan szállhat szembe a magyar­ság az asszimilálódás rémével? Milyen erőforrásokra támaszkodhatik? Az összefüggő földrajzi helyzet nagy és eddig fel nem ismert előnyt nyújt. Révay István számításai szerint 759 20 %-kaI bíró magyar községben 1921-ben 627 452,1930-ban pedig 606 547 magyar élt. A veszteség tehát 20 905 lélek. Eh­hez hozzászámíthatjuk a négy várost is, Pozsonyt, Kassát, Munkácsot és Ungvárt, mert teljes kulturális súlyukkal és gazdasági hátterükkel az össze­függő magyar tömbbel vannak kapcsolatban. Ezekben a városokban az 1921­ben kimutatott 44 513 magyar lélekszám 1930-ban 40 454-re csökkent, azaz a veszteség 4095. E veszteségszámokban megtalálhatj uk a tényleges asszimi­lálódás áldozatait. A szláv vidéken 66 552-ről 34 459-re szállt le a magyarság száma, viszont a 32 093 lelket kitevő veszteséget inkább a reasszimiláció ro­vására kell írnunk, mert hiszen szórványokról van szó, ahol a nyomás sokkal kisebb. Az összes felsorolt számot egybevetve teljesen jogosult az a felfogás, hogy a magyarság nemzetbiológiailag nagyon erős, és minden szervezetlen­sége ellenére is hatalmas ellenállási felületet képvisel. A magyar vidéken, ott, ahol a helyzeti magyarok körében lelki ellenállást nem találva terjedhetett az asszimilálódás ragálya, a magyarság erős ellenállóképességéről tett tanú­bizonyságot. Sőt az asszimilálódás statisztikai számát, az említett 20 905 lel­ket is nagyrészt máshol kell keresnünk, mint az etnikumból való tényleges eltávolodásban. Általában nagy szerepet játszott, hogy az 1930-as népszám­láláskor bevezették a cigány nemzetiséget; a cigányok az 1921-es népszám­láláskor többnyire magyarnak vallották magukat, és egyes vélemények sze­rint az 1930-as népszámláláskora magyar lélekszám csökkenését nem utol­sósorban a cigány nemzetiség kreálása okozta. (1921-ben 8478, 1930-ban 32 209 volt a cigányok száma.) De a cigányok csak papirosveszteséget jelente­nek, mert az új etnikumba nem olvadtak bele, sőt legnagyobb részük még nyelvileg sem távolodott el. Viszont a másik nemzetiség, amelyet - a statisz­tika tanúsága szerint - a magyar nemzetiség gyengítésére vezettek be: a zsidó nemzetiség, ez valóban asszimilálódási folyamatot indított meg, mert a zsidó nemzetiségűek nagyrésze el is szakadt a magyar etnikumtól. Ez a veszteség viszont nem az 1930-as népszámlálásnál érte a magyarságot, hanem mindjárt 1921-ben 3, amikor a zsidók 15 000 lélek kivételével elhagyták a magyarsá­got. A statisztikai aszzimiláció számlájára kell írni azt a veszteséget is, amit a magyarság az „állampolgárság nélküli idegenek" személyében szenvedett. 59

Next

/
Thumbnails
Contents