Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Duka Zólyomi Norbert: Az asszimilálódás

(1921-ben 16 392 magyar nemzetiségű volt hontalan, 1930-ban 27 746.) És puszta statisztikai veszteségnek számít az is, amikor a népszámlálási módszer folytán szenvedtünk kárt: mert amint ismeretes, Cseh- és Morvaországgal ellentétben Szlovákiában és Kárpátalján a népszámlálási Összeíróíveket a népszámlálási biztosok töltik ki, és a módszer folytán számos önkényes igazítás történhetett meg a magyarság kárára. A nagyobbik veszély máshol van. Ott, ahol a magyar lelkiség idegen körbe lép és az egyén megszűnik a magyar közösség konstruktív része lenni. Az asszimilálódásnak számtalan esete van, ahol a külső objektív statisztikai jegy megmarad, az illető papíron mint magyar szerepel, de lelkileg kilépett a magyar etnikum lelkiségéből, és idegen, legtöbbször csehszlovák lelkiséget öltött magára. Nem a közömbösekről van szó, nem is azokról, akik még nem érkeztek el a magyar lelkiséghez, vagy már elvesztették, hanem csakis azokról, akik az asszimilálódás pozitív lépését is megtették: a magyar etnikum lelkiségét más nemzetiség lelkiségéval cserélték fel. Az átmenetet a közömbösség képezi és sok tekintetben a nemzettelenség, úgy, ahogy például a kommunista párt szellemi hátterében nyilvánul meg, s a lelki asszimiláció befejezett tényét pedig a csehszlovakizmus lelkiségének teljes vallása követi. Hz a veszély, a lelki asszimilálódás fenyegető réme sokkal nagyobb, mint a statisztikai asszimilálódás. Kétszeresen nagy, mert éppen magyar cégér alatt is történik. A lelki asszimilálódás áldozatai és tudatos irányítói a magyarság, a haladó és egységes magyarság fráziskészletével indulnak harcba, és így ez a folyamat sokkal észrevétlenebb, mint az erőszakos asszimiláció vagy a ferdített adatok becsempészése. Hátterében pedig ott áll az anyagi előnyökre csábító opportunizmus. A kisebbségi helyzetben a nemzeti hovatartozás egyedüli mértéke a lelkiség, ezért a statisztikai adatok kétszeresen irreálisak. A statisztikai hovatartozás hiánya még nem jelenti okvetlenül a konstruktív erő hiányát, viszont a nemzeti hovatartozás statisztikai kifejezése még nem jelenti a nemzeti test erejének gyarapítását. A lelki asszimilálódás áldozatai és vezérei sokkal súlyosabb deficitet jelentenek a csehszlovákiai magyarság életében, mint a statisztikai adatok eltávolodottjai. A lelki asszimilálódás főleg az úgynevezett kultúraktivizmus hajszálcsövein hatol be a csehszlovákiai magyarság nemzettestébe, és forrásai a csehszlovák pártok (agrárpárt, szociáldemokrata párt, sőt legújabban a Csallóközben a Csehszlovák Nemzetiszocialista Párt) magyar alosztályai és ezek kultúrszervezetei (Munkásakadémia, Faluszövetség), továbbá a magyar nemzetiségű zsidóság megalkuvó elemei. A közvélemény az úgynevezett kultúraktivizmus különböző formáit magyar lelkekben lejátszódó folyamatnak szokta tartani. Pedig sok esetben befejezett asszimilálódással állunk szemben. Mihelyt az egyén teljes egészében 60