Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Révay István: A demográfia tükrében

sághoz hasonló kétnyelvű elem. Ezenfelül szlovák leszivárgás is megfigyelhető, úgyhogy ez a sarok vegyes területté alakul át. A másik pont a tiszaháti cseh-ruszin korridortelepítés. Ez Munkács, illetve Bátyú alatt van, azon a ponton, ahol zárt nyelvterületünk legjobban összeszűkül, és a ruszin nyelvhatár Sztrabicsó-Gorondnál legközelebb jut az országhatárhoz. Ide telepítették a Svoboda nevű nagyobb cseh-ruszin telepesközséget, és további két telepítés által keskeny, nemzetiségileg vegyes korridor létesült, mely a bodrogközi és tiszaháti magyar területek közé ékelődött. A környezet azonban itt annyira magyar, hogy ez a telepítési góc nem befolyásolhatja lényegesebben a vidék magyar folytonosságát. Hogy az új szlovák (Slovenská liga) iskolahálózat mennyire járul hozzá szintén az imént felsorolt nyelvterületi szakaszok átszíneződéséhez, legjobban kiviláglik abból, hogy az előző bekezdésekben név szerint előforduló helységek 50 %-ában működik szlovák kisebbségi iskola (a telepítéses községeket természetesen nem számítva). Ezzel végig is követtük nyelvterületünk néprajzi vonalait, kicövekelve azokat a zónákat, ahol az elnemzetietlenedés jelei vagy előfeltételei jelentkeznek. Bár realisztikusan mutattunk rá elszenvedett veszteségeinkre és soroltuk fel exponált területrészeinket, megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi helyek legtöbbjén egyelőre kedvezően áll ellen településeink gyökeres magyar volta és egymásra támaszkodó zárt egysége. A kijelölt helyek legtöbbjén ma már csak a veszély előfeltételei vannak meg. De - ahogyan az elmúlt 1920-as évtizedet néprajzi tekintetben a „nagy érvágás" és „mélyhullám" évtizedének tekinthetjük - úgy áll, hogy a jelen időkben már a felocsúdás és fokozódó nemzetiségi öntudatosulás idejét éljük... 42