Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Révay István: A demográfia tükrében

ség határából kihasított Hviezdoslavov községek s kívülük még 6 nagyobb telep, Éberhard, Fél, Nagymagyar, Csenke, Tonkháza és Úszor községek határaiban. Hozzájárul a környék csehszlovák elemének emelkedéséhez, hogy Vereknye és Püspöki községek mindinkább a rohamosan fejlődő Pozsony külterületévé válnak, ahol sokan vesznek maguknak lakhelyet. Mivel a szűkebb környéken 5 német falu is van, fennáll itt az a lehetőség, hogy ez a terület fokozatosan vegyes jelleget öltsön. Az Érsekújvár alatti ék tengelyét a várostól délre fekvő valamikori szlovák telepítésű helységek (Bagota, Ógyalla és részben Bajcs) visszaszlovákosodása képezné. Nyugati falát a szlovák Tótmegyer és a részben szlovák származású Imely vonala, keleti falát a szlovák Újgyalla és a valamikor szlovák telepítésű Kurtakeszi alkotnák. Ez az egyébként teljesen magyar, s vegyes jelleget csak egészen halványan viselő területrész átszíneződése támaszt kapott már a magyar rezsim utolsó éveiben a Megyercs községi (Violin-puszta) szlovák telepítés által (ímely alatt). A csehszlovák telepítés most Megyercs alatt még négy csehszlovák telepet helyezett el, melyet Komáromtól nyugatra leérnek a Dunáig (Őrsújfalu, Ekei, Nemesócsa határában és Hodžovo önálló község). Ógyalla alatt is létesült egy nagyobb telep (Zöldállás = Zelený Háj), kelet felől pedig Kurtakeszi és a Duna között négy (Mudroňovo, Šrobárová községek, valamint Izsa és Dunaradvány határában). A környék magyar jellegét mindezek eddig jelentékenyen érinteni nem tudták, de tény, hogy a vegyes jellegűvé váló átalakulhatás előfeltételeit megteremtették. Statisztikailag veszélyeztetettnek látszik a pozsony-érsekújvári fővonal területsávja is. Itt a nyelvhatár közelében, a vonal mentén egyrészt a nagyobb csehszlovák telepek egész sorát létesítették (Szene, Nagyfödémes, Taksony, Tornóc határában), másrészt számos községben a szlovákság erőteljes előretörését lehet kimutatni (például Nagyborsa, Jánosháza, Németgurab, Nagydiószeg, Galánta, Kosút, Hegy, Vecse, Tardoskedd). Ezen a területen lakik azonban a magyarság gazdaságilag és kulturálisan legjobban felvértezett része, úgyhogy nemigen lehet kétség aziránt, hogy e vidék eredeti jellegét meg fogja tartani. Fel kell azután említenünk a Garam-völgyi úgynevezett „egykés területet". Ez a Garam völgyének északon Mohi, Kiskoszmály, délen a Kéty, Pásztó vonalak által elhatárolt szakasza. E nyelvterületrész községeinek lakossága sok helyütt régtől fogva csökkenő irányzatot mutat, s félő, hogy az elárvult portákat az észak felől leereszkedő lakosság fogja lassan újraépíteni. Ez természetesen hosszú lejáratú folyamat. (Egyébként e terepen 6 csehszlovák telep létesült: Bese, Kissalló, Damásd, Csata, Felsőfegyvernek és Nagypeszek, Lontó határaiban). 40