Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Révay István: A demográfia tükrében

Buzinka-vonal) adtunk le néhány községet. A legjelentősebb változások, melyeket az 1930. évi adatok a nyelvhatáron kimutatnak, nyugatról keletre menve a következők: 1. Pozsony kisebbségi jellegének megszűnése; 2. a Verebélytől kiágazó kettős félsziget elvált a nyelvterülettől, s ezzel egyetlen nagyobb nyelvszigetünkké lett; 3. Tőtgyarmat felett Bátorfalu községének elvesztésével nyugati nagyobbik tömbterületünk kettészakadt, zárt nyelvterületünk tehát immár három különálló részből áll; 4. Kassa kisebbségi jellegének megszűnése, és ugyanakkora környékbeli szigeteknek csaknem teljes eltűnése - 13 községből csak 3 maradt kisebbségi minősítésű (Bőd, Nagyszalánc, Biste); 5. Ungvár kisebbségi jellegének megszűnése. A nyelvterületünk belsejében létezett 13 nem kisebbségi jellegű sziget az 1930-ban minősítésüket elvesztő községekkel 16 szigetre emelkedett. E szigetekhez hozzászámítandók továbbá az agrártelepítés által létesült önálló csehszlovák községek, melyek ugyancsak új szigeteket alkotnak kisebbségi nyelvterületünkön. Számuk 13 (Hviezdoslavov, Miloslavov, Hodžovo), a Mátyusföldön 2 (Štefánikov, Švehlovo), Komárom mellett 2 (Šrobárová, Mudroňovo), a Verebélyi járásban 1 (Jesenské), Losonc alatt 1 (Bezita), Gömörben 2 (Slávikovo, Bottovo), a Bodrogközben 1 (Stráž) és a Tiszaháton 1 (Svoboda). Nyelvterületünk belsejében jelenleg tehát összesen 29 sziget található. Ezekben vázoltuk nyelvterületünk határvonalait, most nézzük a belsejében mutatkozó elváltozási tüneteket, illetve azok természetét. Először a legnagyobb nyugati tömbrészen. Itt elsőnek az a vándorlási folyamat említendő, amely a mátyusföldi és csallóközi magyar munkásréteg részéről Pozsony város perifériális telepei felé megindult. Néhány ezerre tehető az a volt vidéki napszámos- és zsellértömeg, amely az utóbbi évtized folyamán Főréven, Zabos, Óliget és Dornkappel telepeken, valamint Ligetfalun megtelepedett, városszéli proletárréteggé alakulva. Számos csallóközi falu 1930. évi adatában egyenesen hiányoznak ezek a rétegek - és mivel a hiány elsősorban a csehszlovák telepítés falvaiban és azok környékén jelentkezik-, e folyamatot a földreform következményének kell tartanunk. Szóban forgó legkiterjedtebb tömbterii létünk terepén két jelentősen változó gócot találunk. Az első a felső-csallóközi csücsökben Pozsony alá kiépülő csehszlovák hídfő, a másik az Érsekújvártól lefelé a Dunáig kialakuló csehszlovák korridor. Utóbbi az Érsekújvár feletti surányi szlovák félsziget folytatását képezné, és amennyiben kiépülése sikerülne, legnagyobb nyelvterületrészünket vágná ketté: a mátyusíöld-csallóközi részt ä Párkány-vidék- Garam-völgyi résztől. A Pozsony alatti hídfő a felső-csallóközi csücsök csehszlovák telepekkel való megtűzdelese által alakult. Itt vannak a már említett és Csütörtök köz39