Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Révay István: A demográfia tükrében

rületrész akkor sem éri el nyelvterületünk 10%-át (csak kb. 7%-ot). Földrajzi tekintetebn tömbterületünk csupán egyetlen helyen szakadt meg (Kassa alatt), s bár még egy szakaszon (Balassagyarmat Ipolyon inneni kataszteri területéből alakított Tót-Gyarmatnál) teljesen leszűkült, szélessége a nyugati területrészen 55, középszakaszán 30, a keleti részén pedig 35 kilométernyire is kiszélesül (hossza 800 és egynéhány km). Ez a 788 helység által alkotott tömbterület tökéletesen tömör kisebbségi terepet is képezett, mert mindössze 23 nem kisebbségi jellegű községet zárt magába, melyek 13 szigetet alkottak. Nincs itt hely nyelvhatárunk aprólékos kijelölésére, csupán nagyjából futunkvégig rajta. Nyugatról kezdve: Pozsony, Vereknve, Eberhard, Cseklcsz, Németgurab, Egyházfa, Nagymácséd, Galánta, felette Vága, majd Vecse, Tardoskedd, Érsekújvár, Besenyő, Pózba, Verebély. Verebélytől két hoszszabban kiszögellő félsziget nyugat felé: az alsó végpontjai Kisbér és Nagyemőke, a felsőé Gerencsér és Lédec. Verebélytől tovább Kiskoszmály, Kálna, Léva, Bori, Deménd, Egeg, Palást, Csáb, Bátorfalu, Nagyzellő, Jelsőc, Losonc, Pinc, Rimaszombat, Pádár, Deresk, Gice, Csetnek, Kőrös, Csúcsom, Rozsnyó, Jászó, Nagyida, Migléc. A folytonosság itt megszakad, és Kassa városa, valamint a tőle keletre fekvő 7 kis nyelvsziget képezi a folytatólagosságot. A második tömbterület azután Szlovákújhely felett Mihályinál indul. A folytatólagos nyelvhatár: Mihályi, Csarnahó, Imreg, Szürnyeg, felette kiszögellés Hardicsáig, majd Szürnyegtől Deregnyő, Bajánháza, Tarnóc, Ungvár, Császlóc, Helmec, Csomonya, Barkaszó, Fornos, felette Munkács, Beregújfalu, Salánk, Királyháza, Gödényháza. Ez volt kezdeti kisebbségi nyelvhatárunk, és nagyjából ez a mai adatok szerint is. A 8 Kassa környéki nyelvszigeten felül eredetileg még 12 kis nyelvszigetet számláltunk, nagyrészt közvetlenül a nyelvhatár felett. Négyet Nyitra vidékén a két verebélyi kiszögellés közelében (1. Királyi, 2. Alsószőllős, 3. Egerszeg, Lajos, Vicsáp-Apáti), egyet Rimaszombat felett (Likér), egyet a Hernád völgyében (Korompa), kettőt Ungvártól keletre (Baranya és Rákos), végül négyet Máramarosban (1. Visk, Handal, Bustyaháza, 2. Técső, Kerekhegy, 3. Aknaszlatina, 4. Gyertyánliget). Ezek közül az 1930. évi népszámlálás négynek szüntette meg kisebbségi jellegét (Alsószőllős, Likér, Korompa, Baranya). De lássuk, micsoda változásokat mutatnak az 1921. és 1930. évi eredmények a nagy nyelvterületi részeken. Fentebb már láttuk, hogy nyelvhatárunkon 34 helység vesztette el kisebbségi jellegét. E helységek elosztódnak a nyelvhatár különböző szakaszaira, csoportosan csak Érsekújvártól északkeletre (Szemerénél), Lévától keletre (Horhinál) és Jászó környékén (Stósz38