Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Révay István: A demográfia tükrében

tai 160 esztendő, tehát több mint másfél évszázad időszakát ölelik fel, ami egymagában is már igen jelentős. Visszanyúlnak egészen azon időbe, mikor általánosan elismerten nem volt még tudatos nemzetiségi terjeszkedési vagy beolvasztási szándék (1773. évi Lexicon, Korabinsky); vannak közöttük magyar (Fényes, Pesty, Keleti), cseh (Sembera) és semleges osztrák (Czoernig) források, úgyhogy e tekintetben is cgyensúlyozódnak; végül tartalmazzák a magyar és csehszlovák népszámlálások kimutatásainak erőteljes ellenpróbáit. Meg kell állapítani, hogy az ekként összeállított adatláncolatok konzekvens és tiszta képet nyújtanak a községek nyelvi fejlődéséről. A nyelvileg átalakuló községek esetében pedig érzékeltetik, hogy az átalakulás tényleges-e, avagy csak egy-egy esetben kiütköző papirosadal. Megjegyzendő, hogy a szóban forgó területeken ezen idő alatt áttelepítés vagy nagyobb beáramlás - a városokat kivéve - az államfordulat utáni csehszlovák agrártelepítésig nem volt. Az imént vázolt módszer alkalmazásával teljesen megbízhatón vételezhetjük fel kisebbségi hclységállománvunkai. Az ekként megállapított állagot nyugodtan tekinthetjük maradéktalan nyelvterületi állagunknak. * Módszerünk útján Szlovákia és Kárpátalja együttesen 3960 helysége közül az államfordulat időpontjában 818 helység (a helységek 20,65%-a) mutat magyar jelleget. (Alsó határnak a legalább 20%-nyi arányerőt vesszük alapul, ami a csehszlovák törvényes rendelkezésnek is megfelel.) A csehszlovákiai magyarság indulási helységmérlege tehát - a szórványoktól eltekintve 818 olyan helység, ahol a magyarság a helyi lakosság 100 és 20% közötti hányadát teszi ki. Hogy e 818 helység (786 község, 21 mezőváros, 7 vidéki város és 4 nagyobb város) magyarságának gyökerességét megállapítsuk, valamint hogy az államfordulat utáni népszámlálási kimutatásokban tükröződő disszimilálódási folyamatot valódiság szempontjából elbírálhassuk, lássuk, milyenek voltak e helységek nyelvileg másfél évszázaddal ezelőtt. A kutatásaink kiindulását képező 1773. évi Lexiconban e 818 helység a következőképpen oszlik meg: magyar vagy magyarral vegyes volt 703 = 85,94%; nem magyar 91 = 11,13%; nyelvisége nincs megadva 24-nek (2,93%). Helységeinknek tehát csaknem 86%-a bír tősgyökeres magyarsággal. Az akkoriban magyar, vagy aránylag csekély számban magyarral vegyesnek kimutatott 703 helység közül 617 az államfordulatig teljesen azonos nyelvi felépítésű maradt, 17 helység magyarabb lett, 69 pedig ezzel szemben kevésbé magyar. Igaz, hogy e kevésbé magyarrá lett helységek számát valameny34