Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Révay István: A demográfia tükrében

korlatban legtöbbször fordítottan érvényesül. A vitatott nemzetiségű egyén ugyanis - de kivált az egészen kifejlett nemzetiségi öntudattal nem rendelkező egyén - inkább megnyugszik a számlálóbiztos megállapításában, semminthogy hatóság előtti további tárgyalásoknak és kutatásnak tegye ki magát. Ha a helyi végrehajtásnál gyakran előforduló részrehajlásokról nem beszélünk is, maga a túlságosan elméleti szempontú és forradalminak nevezhető újításokat bevezető csehszlovák népszámlálás módszere rendkívül hátrányos volt az etnikailag nem eléggé előrehaladt kisebbségi magyarság részére. Persze hiba volna a csehszlovák adatokból való okulás mellőzése is, mert azok mindenesetre a helyi nemzetiségi tendnciákat tükrözik - csak kisebbségi részről való felülvizsgálatuk is szükséges. Hogyan vannak meg ehhez a támpontjaink? Ha az utolsó magyar népszámlálás (1910) eredményeivel szembeállítj uk a csehszlovák adatokat, úgy sok helyütt valóban áthidalhatatlan ellentéteket kapunk. Ez a népszámlálás ugyanis a magyarok rovatában szerepelteti az akkoriban nagy számban szaporodó félasszimiláltakat, akik az államfordulat után hamarosan visszafordultak. Hogy az ellentétes adatok közötti áthidalást megtaláljuk, távolabb kell a múltba visszamennünk. Egyensúlyozódnak és nagyon sok esetben megmagvarázódnak az összeegyeztethetetlennek látszó kimutatások, ha visszafelé folytatólagosan figyelembe vesszük a rendelkezésre álló adatanyagot: a sorozatos magyar népszámlálások eredményeit visszamenőleg 1880-ig és az ezeket megelőző azon adatforrásokat, melyek a szakkritika szerint is helytállóak vagy használatosak. Ezek visszamenőleges sorrendben: a cseh Sembera dolgozata (Mnoho-li jest Slováků) 1875-ből, Keleti Károly adatai az 1873. évi magyar Helységnévtárban, Pesty Frigyes Helynévgyűjteményének adatai 1864/65-ből ( kéziratban a budapesti Nemzeti Múzeumban), Czoernig nemzetiségi térképe 1855ből (Ethnographie de österreichischen Monarchie), Fényes Elek nagyszabású munkája (Magyarországnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja) az 1830-as évekből, Szirmay Antal Zemplén és Ugocsa megyékre, Bartholomeaeides László Gömör-Kishont megyékre vonatkozó művei, melyek 1803 és 1808 között jelentek meg, továbbá a pozsonyi Johann Mathias Korabinsky munkája (Georg.-Hist. und Produkten Lexikon v. Ungarn) 1786-ból és végül Mária Terézia rendeletére összeállított Lexicon universorum Regni Hungáriáé locorum populosorum 1773-ból. Ezek a források mind helységenként adják a nyelvi adatokat és - Sembera, valamint Keleti adatainak kivételével, melyeknek kritikai feldolgozásáról nincsen tudomásunk-mind magyar, mind csehszlovák oldalról illetékesen el vannak ismerve.. Az egyes helységeknek ez adatanyagból összeállított nyelvi adatláncola33