Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Utószó

aligha támogatták volna az önálló Csehszlovákia megalakítását, hiszen a „csehszlovák" nemzet is csupán az ország lakosságának alig kétharmadát alkotta. Masaryk a brit külügyminiszter számára 1915 májusában készített memorandumában a csehszlovák koncepciót azzal indokolta, hogy „a szlovákok valójában csehek, annak ellenére, hogy nyelvjárásukat irodalmi nyelvként használják. A szlovákok úgyszintén önállóságra törekednek és elfogadják a csehekkel való egyesülés programját". A versailles-i békerendszer azonban magán viselte a békediktátum nyomait, s már kezdettől fogva nyilvánvalóvá vált, hogy a békerendszer alapját képező elv - a népek önrendelkezésének elve - következetlen érvényesítése a későbbi fejlődés során a térségben kialakult status quót komolyan veszélyeztető folyamatok okozójává válhat. Ezért az önrendelkezési jog megsértésének ellensúlyozásaként, az utódállamok nemzeti kisebbségi jogainak garantálása céljából nemzetközi kisebbségvédelmi rendszert hoztak létre 1919-ben a Népszövetség égisze alatt. Ám nagyon hamar kiderült, hogy ez a kisebbségvédelmi rendszer egyáltalán nem képes garantálni még azokat az elemi jogokat sem, melyekre egyébként az érintett országok szerződésben vállaltak kötelezettséget. Csehszlovákia megalapítói és későbbi vezetői ugyan fennhangon azt hirdették, hogy a nemzetiségi kérdésben az önrendelkezési elvet kívánják megvalósítani. „A becsületesen megvalósított nemzetiségi önkormányzat - írta Masaryk 1918-ban Az új Európa című munkájában -, a nyelvének elismerése az iskolában, a hivatalokban és a parlamentben némely esetben, különösen ott, ahol nemzeti kisebbségekről van szó, célhoz is vezetne, de sohasem a többségi nemzetnél, illetve egész népeknél, mintaminők a csehszlovákok, a lengyelek és mások (...) Ahol azonban a lakosság különböző nemzetiségű, ott valamely nyelv hivatalos elismertetése rendszerint nemzetiségi viszályokra ad okot, és az elnyomott nemzetiségnek arra kell törekednie, hogy a nyelvi jogokat külön elismertesse és törvényben biztosítsa." Ugyanakkor a kisebbségi kérdés Masaryk szerint nem lehet az illető állam „belső ügye". „Amíg ez a farizeusi elv érvényben marad - írja Masaryk -, addig, természetesen, nem lehet megvalósítani a nemzetek önrendelkezési jogát." Masarykhoz hasonlóan a Monarchiában a cseh-német viszony rendezését Beneš is csak akkor tartotta lehetségesnek, ha mindkét nép teljes autonómiát fog élvezni. Csehszlovákia megalakulását követően azonban a cseh politikai elit képviselőinek a nemzeti önrendelkezésről, az autonómiáról, valamint a nemzetiségi kérdés nem belügyként való értelmezéséről gyökeresen megváltozott a véleményük. Beneš 1929-ben aNemzetgyűlés külügyi bizottságában már egyértelműen úgy fogalmaz, hogy a kisebbségi kérdés nem belügy, ezért „soha nem engedhetjük meg, hogy bárki is jogainkhoz nyúljon". Az önrendelkezési jog pedig Beneš 288