Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Utószó

szerint csak az idegen uralom alatt élő nemzeti egységeket illeti meg, nem pedig a nemzetek töredékeit, tehát a nemzeti kisebbségeket nem. S míg Masaryk az autonómiát a demokrácia alapkövetelményének tartotta, Beneš szerint a területi autonómia az első lépést jelenti az önkormányzatot élvező nemzetiségek teljes elszakadásában. Csehszlovákia az 1919. szeptember 10-én Saint-Germain-ben megkötött szerződésben (a többi utódállamhoz hasonlóan) csupán individuális kisebbségi jogok megadására kötelezte magát, s teljesen elzárkózott a nemzeti kisebbségek egyenjogúságát leginkább biztosító kollektív jogok megadásától., félek attól mondotta 1933-ban Maiéter István hogy az államhatalom mai képviselői ugyanazt a hatalmi politikát fogják folytatni, amelyik a régi Magyarországot végveszélybe sodorta. A köztársaság vezető politikusait is gyakran rabul ejti a csehszlovák nemzeti állam hamis illúziója, pedig a statisztikai adatokból egyértelműen kiderül, s erre már olyan neves szaktekintély is rámutatott, mint dr. Emanuel Rádl, a prágai Károly Egyetem professzora: a csehek csupán a szlovákokkal együtt alkotják az ország lakosságának többségét (...) Az előttünk álló probléma tehát az, hogy az államhatalom a köztársaságban élő magyarokat egyenjogú államalkotó elemnek, az állami élet konstruktív tényezőjének tekintie, avagy súlyos, kellemetlen teherként megtűri őket, s ezáltal maga az államhatalom idézi elő a magyarok eltávolodási szándékát." S hadd tegyük hozzá - a szudétanémetekét is. A Csehszlovákiától való eltávolodási szándék azonban nemcsak a szudétanémetek és a magyarok körében volt érezhető, hanem az ún. egységes csehszlovák nemzet egyik részénél, a szlovákoknál is. A szlovákok autonómiakövetelése az 1918. május 30-án megkötött Pittsburghi Egyezményre hivatkozott, amelyben a három amerikai cseh és egy szlovák egyesület képviselői, valamint a Csehszlovák Nemzeti Tanács elnöke, Masaryk abban állapodtak meg, hogy a csehek és a szlovákok egy olyan közös államban kívánnak egyesülni, melyben Szlovákiának saját országgyűlése és közigazgatása lesz, saját bíróságai lesznek, Szlovákia iskoláiban, hivatalaiban és a közéletben a szlovák lesz a hivatalos nyelv. S bár az 1918. október 30-án Turócszentmártonban elfogadott Szlovák Nemzet Deklarációjának első pontja szerint „a szlovák nemzet mind nyelvi, mind kulturális-történelmi szempontból az egységes cseh-szlovák nemzet része", a második pont szerint azonban „e cseh-szlovák nemzet részére mi is korlátlan önrendelkezési jogot követelünk a teljes függetlenség alapján". A szlovák nemzeti önállóság egyre erősödő követelését 1918 és 1938 között a cseh politika minduntalan visszautasítja, és semmiféle hajlandóságot nem mutat a követelések kielégítésére. Az 1938. szeptember 29-i müncheni egyezmény aláírása azonban az első Csehszlovák Köztársaság sorsát végképp megpe289