Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Utószó

Utószó A modern nemzetek kialakulásának idején a nemzetiségi kérdés elsősorban a soknemzetiségű Közép-Európában válik a további fejlődést döntő módon befolyásoló tényezővé, veszélyeztetve a térségben kialakult, ám törékeny politikai egyensúlyt. Jászi Oszkár 1912-es megállapítása, mely szerint a „nemzetiségi kérdés a demokrácia archimedesi pontja... s mint ilyen, állami létünk központi problémája", az első világháború évei alatt igazolódik be igazán, akkor amikor a nemzeti emancipációs törekvések már nem érik be az Osztrák-Magyar Monarchia föderatív átszervezésének követelésével, hanem a nemzeti önrendelkezés elve alapján az autonóm fejlődés útját választják. A Monarchia egyik utódállamaként létrejött Csehszlovák Köztársaság esete azonban azt bizonyítja, hogy a nemzetek Önrendelkezési jogának érvényesítése az első világháborút követő, elsősorban nagyhatalmi érdekeket szolgáló békediktátumok révén - esetenként - csak más nemzetek önrendelkezési jogának csorbításával valósult meg. Miután 187 l-ben-az 1867-es osztrák-magyar mintára történő-osztrák-cseh kiegyezés és ezzel a Monarchia elengedhetetlenül szükséges föderalizálása meghiúsult, fölerősödött az önálló cseh államiság megteremtésének gondolata. Ez a folyamat a cseh-szlovák kölcsönösség eszméjével kiegészülve végül is az önállóságra igényt tartó egységes csehszlovák nemzet koncepciójában csúcsosodott ki. Az 1918. október 28-án kikiáltott Csehszlovák Köztársaság nemzeti államként jött létre, valójában azonban olyan soknemzetiségű állam volt, amelyben a „csehszlovák" nemzet az 192l-es hivatalos csehszlovák népszámlálási adatok szerint is csupán az összlakosság 65,53 százalékát alkotta (8 764 213 fő). Az ország lakosságának 23,36 százalékát a németek (3 123 624 fő), 5,57 százalékát a magyarok (744 621 fő), 3,45 százalékát az oroszok, ruténok és ukránok (461 449 fő), 1,35 százalékát a zsidók (180 504 fő), 0,57 százalékát a lengyelek (75 987 fő), 0,08 százalékát a románok (18 174 fő), 0,06 százalékát a cigányok (8478 fő), 0,02 százalékát a szerbek és horvátok (2107 fő), 0,01 százalékát pedig egyéb nemzetiségek (1306 fő) alkották. A fiktív „csehszlovák nemzet" koncepciója nélkül ugyanis az antanthatalmak 287