Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Szalatnai Rezső: Memorandum

fasizmus első számú üldözöttjeit, a zsidókat a szlovákiai magyarok kezdettől fogva támogatták, védték, mentegették, ahogy csak lehetett. Elsősorban is: erkölcsi okokból elutasították az arizálást. A szlovákiai magyarok közül összesen tizenegyen arizáltak zsidó kereskedést vagy üzemet. De ez se volt igazi arizálás, mert valamennyi a zsidó tulajdonossal való előzetes megállapodás alapján ment végbe. Amikor a zsidókra az üldözés és megfélemlítés válogatott módszereit alkalmazták, a magyarok társadalmi különbség nélkül egy emberként állottak melléjük, önmaguk biztonságát kockáztatva. Az a szlovákiai zsidóság, amely itt maradva megmenekült, jól tudja, mit köszönhet a magyaroknak, akik tel A bécsi döntéssel Magyarországra került magyarok magatartása Az a magyarság, mely a bécsi diktátum következtében szülőföldjével együtt Magyarországra került, s 1945-ig magyar állampolgárként élt, egy zárt kisebbségtől eltekintve szintén tisztán őrizte meg kisebbségi tapasztalatokból összeállított magyarságát és emberségét. Sem sovinizmussal, sem bosszúállással, sem kárörömmel nem vádolható a szlovákokkal vagy a csehekkel szemben. Velük együtt átkerült Magyarországra tekintélyes számú szlovákság is, s ezért adva volt a fordított helyzetbe kerülő két partner között a természetes viszály és kellemetlenkedés. Tudtunkkal a felvidéki magyarok ebben a tekintetben nem vádolhatók komoly bűnökkel. Pedig a szlovákok panaszkodnak. Panaszkodnak, de ezek a panaszok, amennyiben tényleg őszinték, az anyaországra, Magyarországra és hivatali gépezetére hullanak. Sajnos, igazságot mondunk vele, ha azt állítjuk, hogy a magyar társadalom nem érdemelte meg a Felvidéket. Az ünneplés mámora után túlságosan gyorsan kiderült, hogy az ország belső revízió nélkül készült fel a határok revíziójára, melyet a történelem ironikus játéka egy tragikus magyar szövetség kötelékében szinte próbaként megvalósított. Azt az életokosságot, melyet a felvidékiek magukkal hoztak a kisebbségi sorsból a többségi sorsok közé, s amelynek ott magyar életokossággá kellett volna válnia, elfullasztotta Érsekújvártól Kassáig az anyaországi rövidlátó neobarokk kényeskedésű bürokrácia. A kisebbségi tisztviselőket, tanítói és tanári kart, még a magántisztviselőket is szétdobálták az egész országban mint megbízhatatlanokat, s helyükbe a helyzettel, a néplélekkel nem ismerős „anyás" került. Ezek aztán az egyik baklövést a másik után produkálták, s nemcsak magukat járatták le a komoly magyar közvélemény előtt, hanem ártottak Magyarország jó hírének és a változás hite277