Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Szalatnai Rezső: Memorandum

párt passzív magatartása miatt s „korszerűtlen" makacssága révén nem lehet jobban kihasználni, természetesen szívesen növelték a Csáky-csoport berzenkedő kórushangját. Nos, erről a magatartásról idézhetjük a leghivatottabb tanúnak, Fábry Zoltánnak, a magyar politikai szervezkedéstől távol álló, antifasiszta magatartásáról és töretlen vonaláról ismeretes írónak ezt a megállapítását: „A fasizmus győzelmes órájában Esterházy János és pártja, a Szlovákiai Magyar Párt, nem kooperált, és ezzel a szlovákiai magyarság teljes egészében az antihitlerizmus egyetlen itteni kollektív hordozója lett. Ki tud erről? Az érdekeltek például, a kellemetlenül érdekeltek, akik most bölcsen hallgatnak vagy vádolnak. Itt egy népcsoport emberségtudata a barbarizmus teljes negligálásában élte ki magát. Újra iskolapéldát szolgáltattunk; egy fasiszta államban miként reagál antifasiszta módján egy fasisztának indult párt. Mint tisztul meg, mint veszi át tegnapi politikai ellenfelének parancsát: a szlovenszkói küldetés neve: antifasizmus. A fasizmus konjunktúrájában és terrorja idején antifasizmusba torkollni: teljes egészséget, teljes bátorságot dokumentál. Ami beteg volt a kisebbségben, elemésztődött, felszívódott. A fasizmus fertőzése egyik napról a másikra megszűnt. Aki a gyógyult nemzettestet a régi Jaross-Esterházy sémával azonosítja, az felelőtlen könnyítésbe menekül a történelmi tény elől: a magyar népcsoport volt az egyetlen, mely Szlovenszkón egészében és összességében kiállotta a fasizmus próbáját, és immúnis maradt a hitlerizmus fertőzésével szemben." (Fábry Zoltán: A vádlott megszólal.) De még jobban kidomborodik a szlovákiai magyarság magatartása a fasizmus gyászos évei alatt, ha a szlovákiai magyar sajtó munkáját vizsgáljuk. Ez a sajtó lényeges orgánumait (Esti Újság, Magyar Hírlap, részben a Magyar Néplap) tekintve töretlenül kitartott a demokrácia, az emberiesség, a keresztény és művelt Európa s a magyarság igazi tradícióinak vonalán. A második világháború alatt a német megszállási területeken kívül, semleges és szövetséges országokban élő megfigyelők is, mint most kiderült, felemelő érzéssel olvasták és észlelték a szlovákiai magyar lapok harcát. Szlovákia legolvasottabb lapjai épp azért voltak a magyar lapok, s a szlovák olvasók is ezért keresték, mert csak ezekről a hasábokról, a magyar írásművekből és hírekből tudták meg, milyen a helyzet, s kaptak támogatást, kitartó szuggesztiót emberséges felfogásukhoz. Amikor a magyar párt bénán, életjelek nélkül ténfergett, a magyar lapok jelentettéka magyarság jelenlétét és megnyilatkozását. 1938 őszétől 1941 végéig két napilapja volt a szlovákiai magyarságnak. Mindkettő Pozsonyban jelent meg: az egyik az Új Hírek volt, az Egyesült Magyar Párt, később a Szlo272