Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Szalatnai Rezső: Memorandum

melyeknek. Ebben azonban a magyarok egyek voltak, ellenálltak! Ennek az ellenállásnak társadalmi - különösen a bányavárosokbeli, szepességi, és pozsonyi - részleteiről sokat írhatnánk. Az antifasizmusnak apró napi hősei voltak itt. Mindez nem járt áldozatok, sőt nagy áldozatok nélkül. Már fentebb említettük, hogy az alig százezernyi szlovákiai magyarból öt év alatt tízezer ember járta meg a szlovák fasizmus börtöneit. S voltak köztük olyanok is, akik kiszabadulásuk után belehaltak a sanyargatásban szerzett betegségükbe. (Például Floch István, az Új Hírek főszerkesztője.) Megtörtént, hogy a fegyvertelenül kivonuló pártbeli rendező és rendtartó férfiakat a gárdisták összefogdosták, kaszárnyáj ukba szállították, összeverték és megkínozták, olyannyira, hogy az egyik magyar a helyszínen belehalt sebeibe. Amikor Petőfi németellenes verseiből egy kis füzetel terjesztettek a vidéki pártszervezet tagjai között, német följelentésre mindazokat, akiknél megtalálták e füzetet, letartóztatták, és sokáig fogva tartották, a betegeket és a lányokat sem kímélve. Midőn a német evangélikusok a német párt programja szerint kiváltak az egyetemes evangélikus egyházból, s önálló püspökség keretében szervezkedtek, a magyar evangélikusok kínos helyztbe kerültek, mert egyrészt sok helyütt közös magyar-német egyházközség volt századok óta, másrészt a német eredetű protestáns egyházban volt a legkisebb a német agresszióval való szembeszállás, és a németek azt szerették volna, ha a magyar híveket, már csak anyagi okok miatt is, megtartják. S ekkor a magyar evangélikusok többsége inkább a szlovák egyházhoz csatlakozott, vagy várakozó, a tárgyalásokat húzó-halasztó taktikába kezdett a német csalogatással szemben. Képzelhetjük, hogy minden kiállás vállalása egyútal a politikai üldözés valamely formájának a vállalása is volt! ... Ki kellett védeni a tájékozatlan publikum előtt a Csáky-csoport szüntelen támadását, akik azt hangoztatták, hogy a Szlovákiai Magyar Pártnak azért nincsen politikai súlya és semmi szerepe az önálló Szlovákiában, mert a párt vezetősége képtelen együttműködni Karmasinnal. Bezzeg ha együttműködnénk a németekkel, mondták, mi mindent tudna a kisebbségi magyar népcsoport itt elérni. Az oppozíció, ha nem boldogult otthon, Pestre sietett az illetékes kormánytényezőkhöz és a jobboldali szélsőséges pártok vezetőihez - denunciálni. De sikert nem értek el soha szlovákiai talajon. Megpróbálták egy magyar gárdistaalakulat megszervezését a német FS és a szlovák HG mintájára. Már a csizmák is készen voltak, midőn Esterházy közbelépésére a szlovák kormány ezt az alakulatot nem engedélyezte. A tájékozatlan elégedetlenkedők, a magyar pártban is meglévő percemberkék, akik nagyon sajnálták, hogy a történelmi alkalmat a zsákmányolásra és nyerészkedésre a 271