Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Szalatnai Rezső: Memorandum

ket, például a Magyar Családvédő Egyletet Pozsonyban. Nem engedélyezték - egy rövid intermezzo után - a magyar színielőadásokat, még a műkedvelő színészeknek sem. Pozsonyban csak egy volt kocsmahelyiségben engedték meg időről időre a műkedvelő előadásokat. A pozsonyi magyar sajtó, amelyről később még szólunk, hét éven át ki volt téve a cenzúra, a hatóságok, a tömeg olyan nagymérvű zaklatásának, amire kevés példa van az európai országokban. A németek, főként Pozsonyban és a Szepességben meg Mecenzéfen és tájékán, erőszakos névelemzéssel, anyagi előnyök felkínálásával, a Német Párt védelmének ígéretével, ha ez nem segített, fenyegetéssel, zsidó és csehszlovák összeköttetések földerítésével, följelentéssel próbálták megnyerni a magyarság egy részét a fajelméletnek és a nácizmusnak. De mindez kevés sikerreljárt... Igaz ugyan, hogy voltak olyan magyarok, akik arizálásért német vagy szlovák nevet vettek fel, s elárulták nemzetüket, de ezeknek a távozását senki sem bánta, sőt egészséges jelenségnek tartotta. Mi sem természetesebb, mint hogy ezeknek a személyiségeknek ma minden dolguk rendben van Szlovákiában. A magyarság az új államalakulatban nem akart semmi mást, csak azt. hogy hagyják élni, ne zaklassák. Mindnyájan tudták, hogy ami Szlovákiában lejátszódik, az nem tartozik rájuk, ez a szlovák nemzeti fejlődésnek egyik szakasza, s a szlováksága maga problémáit magyar segédlet nélkül is megoldja. A magyarok nem is szólhattak bele a szlovák ügyekbe, legfeljebb mint a közös szülőföld fiai, akik mindig őszintén megbecsülték és értékelték a szlovákságot, azt kívánták, hogy ez a szlovák életprobléma-megoldás legyen harmonikus. Nem tudni pontosan, Tuka vagy Ďurčánskv találta-e ki Európa legbizarrabb törvényét, a reciprocitást, amely a szlovákiai magyarsággal való bánásmódot olyan serpenyőbe tette, ahol a mérleg másik serpenyőjében a magyarországi szlovákok helyzetét mérte le. S a szlovák kormány új meg új törvénnyel legalizálta minden magvarságellenes eljárását, attól függően, meg van-e elégedve fajtestvéreinek a határon túli helyzetével. A szlovákiai magyarságnak az egész szlovák uralom alatt volt egy engedélyezett politikai pártja, az Egyesült Magyar Párt utóda, a Szlovákiai Magyar Párt. Ennek mindvégig Esterházy János volt az elnöke. Egyúttal a fasiszta diktátumos választásokon - az egyetlen kormánylistán megválasztott - magyar nemzetiségű képviselője a szlovák parlamentnek. Ennek a magyar pártnak Szlovákiában csak névleg volt pártjellege: a valóságban ez a Szlovákiában lakó magyar anyanyelvű emberek érdekvédelmi szervezete volt, melynek minden állam engedélyezte az érdekvédelmet, csak a Szlovák Köztársaság nem... Esterházy minden évben megállapította a parlamentben: pártjának semmi lehetősége nincs arra, hogy politikailag mű267