Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Szalatnai Rezső: Memorandum

Elveitek a magyarok állampolgárságát, megfosztották őket állásuktól, soknak elvették a nyugdíját ís. Rádiót, vadászfegyvert, sportfelszerelést, telefont, könyveket, műemlékeket koboztak el tőlük rendszeresen. A hatóságok a demokratikus tartalmú könyveket, köztük a magyar klasszikusokat, a cseh és a szlovák baloldali írók magyar fordításait, Masaryk, Beneš, Dérer, Hodža magyarul megjelent műveit eltávolították a közkönyvtárakból. Házkutatásokat, kihallgatásokat tartottak a legcsekélyebb ügy miatt is. Száz meg száz magyar volt kitéve csendőri zaklatásnak. A magyar párt pozsonyi központjában vezelett statisztika szerint az 1939. január l-jétől 1944. május 1jéig letartóztatott és Pozsonyban meg Ulaván fogva tartott magyarok száma meghaladta a 10 000-et. S ebben a számban nem voltak benne azok a magyarok, akikről a pártközpont nem tudott, akik mint kommunisták vagy pártonkívüli antifasiszták kerüllek a szlovák gestapó kezére. De jellemző, hogy azok közül, akik 1944 végén a szlovákiai magyar náci mozgalmat megalapították. s akik előzőleg is tevékenykedtek és hangoskodtak irredentizmusukkal a józan magyarság kárára, soha senki sem került a vendégszerető szlovák fasizmus börtönébe. A magyar iskolák egy részét bezárták. Egyetlen magyar középiskola létezett Szlovákiában, abban is tankönyv nélkül tanítottak, s az intézet elhelyezése olyan gyalázatos volt, hogy a tankerületi főigazgatók hat éven át nem merték meglátogatni, nehogy szégyenkezniük kelljen a tanárság és a diákok előtt. A magyar diákok gimnáziumi felvételét állandó osztálycsökkentéssel és bürokratikus eljárásokkal gáncsolták. Hasonló volt a helyzet az elemi iskolákkal. A tanítókat - merő szeszélyből - áthelyezték szlovák vidékre, szlovák iskolába, s helyükre magyarul tudó szlovák tanítókat hoztak a magyar gyermekek tanítására. Ha hirtelenében nem volt más ötletük a magyarság elkeserítésére, minden indoklás nélkül megfosztották állásuktól a magyar tanárokat és tanítókat, rendszerint a demokratikus múltúakat és az időseket. A magyar diákok nem kaptak internátusi kedvezményeket. Betiltották a magyar cserkészetet. S mivel a magyar ifjúságnak a szlovák és a német ifjúság fasiszta szervezeteihez hasonló szervezete, sem semminemű tornaegyesülete nem volt és nem engedélyeztetett, ez az ifjúság csakis önneveléssel művelődhetett. Megszüntették a Masaryk alapította Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságot, s likvidálására egy rosszakaratú fasiszta kormánybiztost állítottak az élére. Megszüntették a magyar szakszervezeteket. Megszüntették a vidéki magyar sajtót. Éveken át nem volt a vidéken magyar kulturális egyesület. A németekkel karöltve megszüntették és elkobozták a magyar kaszinókat is, berendezésükkel egyetemben (Pozsonyban, Eperjesen, Lőcsén stb.). Megszüntették a karitatív munkát kifejtő magyar egyesülete266