Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Szalatnai Rezső: Memorandum

met szövetség szövögetését, jól láttuk, hogy itt egy gondolat megbuktatásáról van szó, amellyel állt és bukott ez az állam. A demokrácia bukását kellett előbb Hitleréknek előkészíteniük, hogy az elvvel együtt elbuktassák a testet is, az államot. A magyar volt talán az egyetlen, aki a legkevésbé felelős Csehszlovákia bukásáért, amely árnyékot vet magukra az államfenntartókra is, aki a demokráciát siratta, és aki a magyar kisebbség demokratikus fejlődésének elvágását, a Duna-táj szabadságának és egyéniségének teljes megtörését is látta a hódító, brutális horogkereszt árnyékában. A magyar kisembernek Csehszlovákiától való búcsúja nemcsak az olcsó Baťa-cipôtôl, a standard ruháktól, a szociális gondozástól való búcsú volt, hanem a demokráciától is, amelyet immár vérébe vett, gyermekei észjárásává, mozdulatává, életkeretének egyensúlyává nevelt. Nem tudjuk, hogyan váltak el Csehszlovákia szláv lakói Masaryk és Beneš köztársaságától, de bizonyítani tudjuk, hogy a magyar kisebbség reprezentánsai így írtak akkor a hivatalos magyar irredenta, a német hódítás, a szlovák árulás, a cseh lapulás és az általános zűrzavar, menekülés, ijedelem és háborús pánik kellős közepén: „Itt a Kárpátok alatt nem lesz addig boldog, kiegyensúlyozott élet, amíg a népek fölérendeltségben és alárendeltségben élnek egymással, s amíg meg nem találják a mellérendeltség igazságos és becsületes életformáját. Ebből az alapelvből következik, hogy ez az életforma csak a demokrácia lehet. Ehhez a magyarságnak mint kis népnek, ha méltó módon akar boldogulni és érvényesülni a közép-európai térben, végfogytig ragaszkodni kell. Még akkor is, ha talán a história futó pillanataira más hatalmi koncepciók kedvezőbb esélyekkel kecsegtetik. Ezeréves, magabízó, belső erejét ismerő és küldetését tudó nemzet sohasem építhet efemer értékű konjunktúrát, legkevésbé akkor, ha önlétét dobhatja kockára vele. Mi, a magyar nemzetnek itt a Kárpátok alatt élő része, húsz esztendő alatt megtanultuk, hogy a demokrácia számunkra nem politikai divat, hanem a megmaradás és megtartás kérdése." (Dzurányi László, Magyar Újság, 1938. június 5.) „Hol a helye a magyarságnak: a demokrácia vagy az antidemokrácia oldalán-e? A szociális igazságért szálljon síkra, vagy ellene? Küzdjön-e, avagy ne küzdjön Bécs, Berlin Duna-tájt lenyelő szándéka ellen, és küzdjön-e, vagy ne küzdjön a Duna-táj népeinek függetlenségével együtt a magyar függetlenségért is a germán étvágy és a germán vezetők ellen: Isten a tanúnk, tisztán és világosan így érezzük Petőfi feleletét: A népnek és a népért! A demokráciáért és a szociális igazságért! A duna-völgyi népek és a magyar nép függetlenségéért!" (Győry Dezső, Magyar Újság, 1938. augusztus 14.) „A cseh nép nagyjait szólítom elő. Nyílt arcukat látom, s új ra hallom baráti hangjukat. Jogokat kértünk számon, amikor szemközt állottunk velük, s fel261