Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Szalatnai Rezső: Memorandum

az indokolatlan gyűlölet, az őszintétlen modor kelt az emberben elviselhetetlen szomorúságot. Hogyan éljenek egymás mellett az európai nemzetek, ha ez a módszer általánossá válik? A szlovákiai magyarság minden mai bajában sem érez gyűlöletet és ellenszenvet a szlovákság és a cseh nemzet ellen. Aki ártatlanul szenved, képtelen másoknak hasonlót okozni. Az ilyen magatartást csak a fasizmus minősítette gyöngeségnek, egy jóval régibb észjárás: keresztényinek és európainak tartja. Ez az észjárás pedig a szabad emberekhez méltó logikus gondolkodást, a tiszta érvelést, az igazság tántoríthatatlan szolgálatát tartja az emberek és nemzetek érintkezésének legfőbb alapjául. Ezért íródott ez a kis füzet a csehszlovákiai magyarság igaz ügyének védelmére. Amit itt állítunk, az emberileg meghatározó tények és igazságok krónikája, krónika, mely minden sorával nyugodtan és rendületlenül néz körül. Fel akarjuk vázolni a szlovákiai magyarság helyzetét 1938-ig s utána mind a mai napig. Pontosan ki kell mutatnunk, mit jelentettünk a régi Csehszlovákiának, mily szerepünk volt a Szlovák Köztársaságban a háború alatt, s mi volt a hivatásunk Magyarország felé. Egy bírói tévedést szeretnénk megakadályozni, amelyért egykor senki sem fog felelősséget vállalni. Magyarok Csehszlovákiában 1918 és 1938 között, pontosan húsz esztendőn át, közel egymillió magyar élt a Csehszlovák Köztársaságban. A terület, mely a magyarok szülőföldje volt, emberi mivoltuk és műveltségük foglalata, melyet az európai ember átszellemít és magához ölel, pátriájának nevez, megkérdezésük és beleegyezésük nélkül egy vesztett háború s ügyes érvelés eredményeképpen a szétbontott Magyarország testéből az akkor alakuló Csehszlovákiához került. Ez merőben új történelmi helyzetet hozott magával. A magyar sose volt nemzetiségi, nem ismerte a kisebbségi állapotot, sorsot. Most azokhoz képest vált nemzetiséggé - hirtelen, átmenet nélkül -, akik nemrég még éppen a magyar állam keretében alkottak nemzetiséget. A magyarok bódultan állottak egy új élet új feladatai előtt. Ezeket a feladatokat vállalniuk kellett, hogy az önvédelemnek és önállításnak egészséges formáját élhessék, és megmaradhassanak magyarnak, s ugyanakkor pozitív legyen magatartásuk új hazájuk irányában is, amely egyszersmind magába foglalta a szülőföldjüket. A félmúltból ott állott a szlovákiai magyar előtt a megismerés, hogy egy nemzetiséget nem szabad anyanyelve és művelődése szerves és szabad fejlesztésében elnyomni. A nyelvi szabadság a legnagyobb kincs, azt bárkitől megvonni, még a hatalom nevében is, a legnagyobb politikai tévedések egyi250