Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Szalatnai Rezső: Memorandum

tőjében elvesztette immár lelki biztonságát is. Vajon mindehhez elegendő ok volt a vád, a semmi vád? És a bizonyítékok alátámasztják-e ezt a vádat? Eltűnt az emlékezet a szlovákvilágból? Hol az erkölcs és a történeti felelősség az élő szlovák nemzedék soraiból? Szabad-e büntetni kollektív büntetéssel anélkül, hogy a vádlott védhesse magát? Demokráciának nevezhető-e az a rendszer, amely mindezt cselekszi? Mi értelme van a szigorúságnak, ha nem párosul az igazsággal? Okos dolog-e két szomszéd között felégetni a hidakat, melyeket százados együttélés és egymásrautaltság hozott össze? A szlovákiai magyar kérdez, önmagát faggatja a nincstelenségben, de választ még nem kapott. Most látni, milyen örökséget hagytak itt a romok között a németek. A csehszlovákiai magyarok tudják, hogy a történelem mérlegre fogja tenni az ügyeskedések helyett a nemzetek és emberek jellemét is. Nyugodtan bevárná minden szlovákiai magyar ezt a mérleget, de sorsa hihetetlen módon léte és szülőföldje teljes elvesztésével fenyegetik. S akik a nemzetek sorsába igazító kézzel nyúlhatnak, nem ismerik a valóságot s az igazságot. Ez késztet minket arra, hogy az igazság érdekében megszólaljunk. Hogy megszólaljunk, és kijelentsük a következőket: A szlovákiai magyarok nem voltak fasiszták, nem voltak bűnösök e háború felidézésében és viselésében. A szlovákiai magyarok nem árulták el a Csehszlovák Köztársaságot, még kevésbé borították azt fel. A szlovákiai magyarok nem vétettek egy makulányit sem a szlovák nemzet érdekei ellen, még kevésbé a cseh nemzet és érdekei ellen. Ellenben igaz az, hogy a csehszlovákiai magyarok minden ismert váddal szemben őszinte barátai voltak mind a szlovákoknak, mind a cseheknek, s a híd építői Magyarország és Csehszlovákia között. Ha Csehszlovákia őszinte volna, ma köszönetét fejezhetné ki a magyar kisebbségnek azért, mert becsületesen és önfeláldozó módon kitartott a háború alatt a demokrácia, az emberiesség és a kereszténység elvei és tételei mellett. Csehszlovákia büszke lehetne ország-világ előtt azért, hogy ehhez a bátor magatartáshoz, mely nem néhány hét alibiharcára készült, hanem hét súlyos esztendő mindennapos megnyilatkozása volt, nevelő hatással hozzájárult. E hét év alatt a szlovákiai magyarok nem is sejtették, hogy ha majd a háború véget ér, s a megcsúfolt igazság napja annyi vér és szenny között felragyog, a sugarak elsőnek azt a falragaszt fogják megvilágítani, amely a magyarokat kinevezi fasisztáknak, hogy meggyűlöltesse őket, s lehetővé tegye üldözésüket. Kézszorítás helyett valami egészen más történt a szlovákiai magyarokkal. El lehet viselni a háborút, el lehet viselni az embertelenséget, csak az igazságtalan ítélkezés, csak 249