Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Peéry Rezső: Peremmagyarok az idő sodrában

len kimondásának szabad világában, ez a beszámoló korántsem lesz érdektelen. Nyilván vannak és lesznek nagyobb és drámaibb sorsok a mieinknél: időszerűségben és tanulságosságban azonban nem marasztalhatnak el. Minden uralmi rendszert és formát kisebbsége ítél meg a legreálisabban, habár elsősorban a hiányok és tökéletlenségek oldaláról. Ez az ítélet sokszor túlzó, nem tárgyilagos, sokszor csak a részletekre irányuló, de valóságos és nélkülözhetetlen. A nemzetiségi sors ezenkívül iskola, melyben a doktrínákat a valósággal mérik: a nemzetiségi ember ezért nem „ideologikus", illetve egy ideológiában addig hihet, míg az tényként gyakorlati sorsává nem lesz azontúl már nem eszmékkel, hanem tényekkel van dolga, törvényekkel, intézkedésekkel, korlátozásokkal, bánásmóddal, gyakorlati tapasztalatokkal. Ezeknek nappali fényénél méri le az eszméket és rendszereket: a kisebbség, illetve nemzetiség a rendszerek változásához elsősorban nem elvi alapon foglal állást, hanem mindennapja alakulásában figyeli a hatást, és eszerint ítél. A régi állam két évtizedében közös emlék, közös összetartó erők, melegség és természetesség nélkül kormányozta kényszerrel szerzett kisebbségeit a mindenesetre kitűnően kiépített civilizációs keret formailag demokratikus, tartalmilag rideg világában. A kisebbség számára azonban a demokratikus lehetőség fék és emelő, melyet állampolgári mivoltában megtagadhat. A régi keretben ez volt azután az egyetlen életmegnyilvánulási és munkaforma a kultúreszménye tradicionalizmusa, életformája révén lelkileg teljesen elszigetelt magyarság számára. A magyarság a Kárpátok alatt azóta szlovák államkeretben él. A határ a nyugati cseh civilizáció felé lezárult, akár a régi-régi időkben. A cseh nacionalizmus visszahúzódásával a demokratikus államforma is szétfoszlott. Az elvek és eszmék - tekintélyelvi és rendi állam, etnikai nacionalizmus, az élettérben való gondolkodás - újak, ám a koreszme kohóiban formáit forraló új államalkotó nemzet, a szlovákság sorstárs és ismerős, szegről-végről dunai rokon. Évszázados közös emléktartalom, családi kapcsolat, rokonság fűz hozzájuk. A nép és nemzet rejtélyesebb és egyben megfoghatóbb, időtállóbb és maradandóbb élmény a rendszernél. Éppígy elvek és hitvallások nem sokat változtathatnak a szlovák-magyar alkati határok törvényén. A cseh nép hódító volt, a szlovák társ és őslakos. Semmi sem módosítja a rokonság, a közös történelmi tudat és közép-európai sorsélmény, a népkultúra és az életstílus ható párhuzamosságát, illetve mély összefüggéseit. Mikor a magyar nemzetiség ezzel az új ténnyel nézett szembe, hogy egy olyan államkeretbe került, melyet első ízben alkot a volt Magyarország egy nemzetisége egymagában, a régi ismerős és a múlt harcok társa, egészében az örök szlovák nemzettel érzett és érez rokonszenvet, minden pillanatnyi formán és reakción fe233