Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Esterházy János: A szlovákiai magyar család élete a második sorsforduló óta

mindenki büszke öntudattal, mert átérzi, hogy egy ezeréves nemzet, amely ez egyetemes kultúrának és civilizációnak annyi értéket adott, már azzal is magasabb hivatást teljesít, hogy ott, ahová sorsa helyezte, megőrzi nemzeti mivoltát és sajátosságait. Ha komolyak és nem virágosak szavaim, amikor magunkról, életünkről és feladatainkról írok, ez egy pillanatig se tévesszen meg senkit. A mai világban, mint nemegyszer hangsúlyoztam, nekünk, magyaroknak hűvös fejre és meleg szívre van szükségünk. Az értelemé legyen az irányító szó, ez pedig csak komoly lehet, de az értelem megtagadná önmagát, ha nem számolna az igazi emberi érzésekkel is. Nem kételkedem abban, hogy ha komolyak is szavaim, utat találnak magyar testvéreim lelkéhez. Egy lezárt korszak tanulságai A bécsi döntésben az etnográfiai elv érvényesült. Ez az elv befolyásolta 1938 novemberétől Szlovákia állami struktúrájának kialakulását, és nem maradhatott hatás nélkül a szlovákiai magyarság életére és viszonyaira sem. Ez a hatás a magyarság életére elsősorban az Egyesült Magyar Párt új feladatainak meghatározását vonta maga után. Mielőtt erre rátérnék, pár vonással összefoglalnám az elmúlt húsz esztendő idevágó eseményeit. A volt Cseh-Szlovákia olyan pártrendszert honosított meg, amelyet a régi Magyarországon nem ismertek. A kormánypártok molochként terpeszkedtek a politikai élet minden területén. A maguk részére sajátították ki a hatalmi eszközöket, a pénzügyi, gazdasági forrásokat és erőket. Túltengő befolyásukkal szinte államot alkottak az államban. Az állam érdekei fölé helyezték a pártérdekeket éppúgy, mint a pártkorifeusok érdekeit. De minthogy egy csehszlovák párt sem tudott döntő fölényhez jutni, állandóan koalíciós kormányzás folyt - üzleti alapon. Hogy a kormányban részt vevő minden párt megtalálja a maga számítását, az állami funkciókat felparcellázták. Ennek folytán azok a pártok, amelyek nem voltak a koalíció tagjai, kimaradtak mindenből. Nem célom, hogy most ezzel bővebben foglalkozzam. Mint mondottam, Magyarország sohasem ismert olyan pártrendszert, mint amilyen Cseh-Szlovákiában épült ki. A Cseh-Szlovákiához került egymilliónyi magyarság akkori vezetői helyesen ismerték fel, hogy külön pártba kell tömörülnünk, mert létérdekeinket kockáztatnók, ha beolvadnánk valamilyen nem magyar pártalakulatba. így alakult meg aztán szélesebb világnézeti alapon az Országos Keresztényszocialista Párt és az osztálypárt jellegű kisgazdapártból kifejlődött Ma218