Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Esterházy János: A szlovákiai magyar család élete a második sorsforduló óta

gyar Nemzeti Párt. A két párt fokozatosan mind szorosabb együttműködést fejtett ki. Maga az élet adott utóbb, az évek folyamán, útmutatást arra, mi legyen a tartalma a két párt munkájának. Kezdetben felvetődött az a terv is, hogy a magyar pártok csak állandó keretet tartsanak fenn, amelyeket választások előtt egészítenek ki. Ez a terv azonban már azért is elbukott, mert ily módon a magyar pártok nem tudtak lépést tartani a kezdettől fogva nagy gépezettel és szívóssággal működő, a hivatalos fórumok legmesszebbmenő támogatását élvező kormánypártokkal. Pártjaink nem kulloghattak ezek mögött. E keretekben csodálatos lendülettel épült ki szervezetük is. Megtanultunk szervezkedni, és ezer akadály ellenére csakhamar szembe tudtunk szállni minden arcvonalon a magyarság elnemzetlenítésére s elnyomására törekvő uralommal. Politikai, társadalmi, kulturális, gazdagsági téren folyt a küzdelem húsz éven át a kérlelhetetlen ellenféllel. Voltak fájdalmas veszteségeink, súlyos csalódások is értek: szenvedés, gond és bánat inkább volt a magyar osztályrésze, mint a nyugalom, boldogság és jólét. Ám a magyar gerinc nem tört meg, és meg sem hajlottMindenkor szeretettel és hálával kell visszaemlékeznünk mindazokra, akik ezekben az időkben hűséges bajtársaink, igaz testvéreink voltak. Szóljon ez a visszaemlékezésünk elsősorban Szüllő Gézának, aki lerakta az itteni magyarság munkájának alapjait, és tapasztalatainak gazdaságával és éles elméjének fényével rávilágított borús időkben arra az útra, amelyen haladnunk kell. Sokat, nagyon sokat tanulhatunk tőle, és mindenkor hálás elismeréssel tartozunk neki. De lezáródott ez a korszak. A második sorsforduló 1938 tavaszán recsegni-ropogni kezdtek Cseh-Szlovákia falai. Új helyzetbe, új viszonyok közé kerültünk, akik Cseh-Szlovákiának a bécsi döntéssel megállapított határain innen maradtunk. Ugyanazok vagyunk, akik voltunk. Ugyanazon a talajon állunk, amelyen azelőtt, életformánk sem esett át lényegesebb változáson. Mégis úgy érezzük, mintha minden, de minden megváltozott volna, ami életmegnyilvánulásainkkal kapcsolatos. De nem torpantunk meg. Hinni akartunk a biztató jelenségekben. Hinni akartunk abban, hogy sorsunk az új állami rendben is kedvezően fog alakulni. Újabb néhány hónap telt el. Cseh-Szlovákia megszűnt létezni. Szlovákia önálló állammá lett. Március a tavasznak rügyfakasztó hónapja, amely min219