Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Borsody István: Magyarország és a csehszlovákiai magyarság

törekvései ellen, igen kevés jóindulatot tanúsítottak aziránt, hogy magyar nemzetiségű állampolgáraik Magyarországgal érintkezhessenek. Az érint­kezési szabadság hiányát sínyli a csehszlovákiai magyarság is: erre a szabad­ságra lenne szüksége, hogy élvezhessen valamit a nemzet központi értékei­ből, és az általános emberi igazság nevében legalább egy kis hányadát kap­hassa meg mindama nemzeti jónak, ami minden többségi ember számára föl­ösen terem. így természetesnek látszana, hogy Magyarország előmozdíthas­sa a csehszlovákiai magyar művelődést, hasonlóképpen, hogy a csehek ápol­ják külföldi iskoláikat és egyesületeiket; miért ne adhatna elő magyarországi tudós a csehszlovákiai magyar diákoknak, ahogy a prágai német egyeteme­ken is külföldi származású németeket neveznek ki. Egyelőre ugyan magyar egyeteme sincs a magyarságnak, ezért tehát szinte kategorikus imperatívusz­nak látszik, hogy elismerjék a csehszlovákiai magyar diákok magyarországi tanulmányait. Mert ott, ahol Csehszlovákia az állam magyar kisebbségének nem nyújthatja azt, amit nyújtani tud a cseheknek, szlovákoknak vagy néme­teknek, ott automatikusan meg kellene engedni a magyarországi segítőfor­rások közbejöttét. Ilyenek főleg: az egyetemek és tudományos intézetek ha­táskörén kívül a tudományos és irodalmi sajtótermékek szabad forgalma, az ösztöndíjak, csereakciók és hasonlók. Ahogy Bethlen Isrván gróf az anyaor­szág és a magyar kisebbség viszonyáról szólva 1934-ben debreceni beszédé­ben kifejezte: Tegyék lehetővé, hogy eljuthasson az elszakított magyarsághoz az az áldozatkészség, amelyet a magyar társadalom mindenesetre tanúsítani fog. Mindenekelőtt azonban ott szeretnénk javítani a csehszlovákiai magyar­ság és Magyarország viszonyán, ahol nem az „ellenfélen kifacsarható" enged­ményekre lehet számítani, hanem ahol önnön erőnkből tehetünk sokat saját nemzeti érdekünkben határon innen és határon túl. * A trianoni határok folytán az anyaországi és a csehszlovákiai magyarság fejlődése más-más irányba terelődött. Húsz év alatt bizony oly eltávolodások jöttek létre, hogy nem tudjuk, vajon a politikai vagy a szellemi hátárok von­nak-e erősebb osztóvonalat kettőnk közé. A csehszlovákiai magyarság - széltében-hosszában használt megállapítás szerint - húsz év alatt demokratizálódott. Megváltoztak társadalmi ideáljai, az új ideál: a dolgos, társadalmilag szervezett ember, aki a másikat megbe­csüli, születés, származás, foglalkozás miatt emberi megaláztatást el nem vi­sel, a címet, rangot, méltóságot csak megfelelő tartalom fejében hajlandó el­ismerni. Megveti a szolgalelkűséget, az úr és szolga megalázó viszonyát, szo­ciális felelősségérzete és öntudata a magyar társadalmi reformok egész sorát 208

Next

/
Thumbnails
Contents