Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945
Vájlok Sándor: Szlovákok és magyarok
tartják őket. Az ilyesmin túl kell esni. Nem egy szerkesztő mondotta már: „Szívesen hoznék magyar dolgokat, de magyarónnak tartanának. Hungarizmust találnának benne!" Történelmi szempontból nem új ez a fojtogató légkör. Megvolt már régen is, csak fordítva. Breznyik Jánosnak a selmeci líceumról írott könyvében is találunk ilyesmit. 1 2 A könyvtár ismertetésénél pl. szomorúan jegyzi meg, hogy a sok könyv zár alatt van. A közvélemény ugyanis azt tartja, hogy a pánszláv és a hon ellensége az, aki szlovák könyvet olvas... A félénkségét, illetőleg a közvéleményt nem tudja megváltoztatni semmi. A szlovák írók ugyan gyakran nyilatkoznak a közeledés mellett, ez azonban alig több a „humanista és az européer írótól elvárható obligát kiállásnál." Unalmasak ezek a nyilatkozatok, és mindig a magyar közönség felé szólnak, nem pedig a szlovákok felé, ahol elsősorban lenne rá szükség. A nyilatkozó írók a maguk portáján keveset tesznek a közeledés érdekében. Talán az egyetemek szellemétől várható némi javulás, ahol a helyes légkör kialakítására megvan a szándék, és lépések is történtek már ez irányban. A közvélemény megtörése azonban nehéz feladat, különösen akkor, amikor állandó a hangulatkeltés - ellene. Vannak olyanok, akik magyarellenes kirohanásokkal mutatják a „hazzaffyt", szakszerűen szólva az államalkotót. A magyarság helyzetét is ezek teszik nehézzé. A szlovák-magyar kultúresere a rossz lélektani hangulat ellenére mégis „élénknek" nevezhető. Nagy számban jelennek meg a fordítások mindkét részen, és ugyancsak jelentős közönségsikerük van. A magyar irodalomban az utolsó 4-5 évben több fordítás jelent meg, mint ezer év alatt. A szlovákban is mutatkozik némi élénkség. A csere oka politikai, tehát nem egészen őszinte. A magyarban van valami fölényeskedő árnyalat, babusgató szándék. A válogatásnál látszik meg a legjobban. Hasznossági szándék vezeti a magyar kisebbséget is. Közvetítése csekély kivétellel cserekereskedés: kedveskedni akar vele, vagy pénzt akar keresni. A magyar lapokban például bacilus módra szaporodtak a szlovák vers-, novella- vagy publicisztikai fordítások. Ez a felkapottság elbizakodottá tette a szlovákságot, aminek következtében a kölcsönösségről kezd megfeledkezni. Fogy a magyar fordítások száma, a lapokban ritkán találkozunk velük. Könyv alakban is kevés jelenik meg. De nemcsak mennyiségi szempontból találunk kifogásolnivalót a kultúrcserében, hanem minőségiből is. A fordítások nagyrészt politikai célra készülnek, a napi politika szolgálatára. A szlovákság ennek következtében a magyarságból a viharsarkokat kapja meg, azokat a könyveket fordítják le neki, amelyekben magyar negatívumokat lát csupán; melyekből baj és elkeseredés árad feléje. A „jobboldalinak" nevezhető irodalomból kevés jut el hozzá. Igazi lendülettel és teljes értékben egyedül a magyar tudomány tudott be188
