Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Vájlok Sándor: Szlovákok és magyarok

len, ami magyar. Ezt a gyűlöletet a vezetésük alatt tanuló szlovák ifjúságba is minden lehető eszközzel beoltották. így történt, hogy sokan azok is, akik kétnyelvűek voltak, kétnyelvűségüket elvesztették, mivel a magyar nyelvet nemzeti, néha soviniszta gőgjük miatt nem gyakorolták."

9 A nyelvi hanyatlás elkerülésére Novák azt ajánlja, hogy a magyar nyelvet vezessék be a szlovák középiskolákban. Az egynyelvűség mellett a fiatalságnál még több súlyos akadályba ütközik a szlovák-magyar kapcsolatok felvétele. Elég a legfontosabb tényezőre, a lelki beállítottságra hivatkozni: a magyarsággal szemben türelmetlen; ami magyar vagy azzal kapcsolatban van, rossz, ártalmas, nem tetszik neki. Súlyos nehezékként, kínai falként húzódik a két nemzet közé történelemszemlélete. A szlovák fiatalság dühösen szaval a magyar elnyomásról, és lépten-nyomon idézi Tisza István ama kijelentését - ez a legfőbb argumentum hogy „slovenského národa niet!"

1

0 A kölcsönös megtorlás, a visszafizetés természetes előtte; ha a csehszlovákiai magyarság élete ezektől a fiataloktól függne! Egyetemi internátusokban, vitatkozó csoportokban sok szó esik a szlovák-magyar viszonyról, folyton felújítják és színezik iskolakönyveik tartalmát. Magyarokkal azonban nem tudnak vitatkozni, mert egyrészt nagyon hevesek, másrészt pedig a tanult dolgok igazából nem akarnak engedni. Többet pedig e kérdésről nem tudnak. Olyan munkákat, amelyek más szempontból is megvilágítják a kérdést, nem olvasnak. Ez a szellemiség az alapja annak az elszigetelődésnek, amelyet Novák is megemlít. Sem a magyarsággal, sem a velük egy egyetemen és padban tanuló magyar fiatalsággal nem tartanak fenn kapcsolatokat, nem érintkeznek vele. Külön vannak a szlovákok és a magyarok, néhány szónál, köszönésnél tovább alig jutnak. Az egyesületi életben inkább a baloldali szlovák ifjúság képez kivételt. Alkalmazza a demokráciát, az egyenlőséget, nem hirdeti, hogy a magyar vidékeken telepíteni kell. Néha magyarokat is szóhoz juttat, különösen havaiamilyen államalkotó nyilatkozatra van szükség a magyarság részéről. * A szlovák-magyar viszony normális fejlődésének jelentős fékezőjét: a félelmet már érintettük. Ez a félénkség napjaink terméke; a sajtó és a közvélemény egy része nem tartja posszibilisnak a magyarsággal való érintkezést sem társadalmi, sem kulturális téren. A magyarónság bélyegét süti rá mindazokra, akik magyarul is tudnak, vagy a magyarsággal érintkeznek.

1

1 A szlovák tanárok hivatalos közlönye évekkel ezelőtt egyik cikkében hosszasan küszködött ezzel a rémmel. A magyar nyelv tanulását ajánlotta a szlovák tanároknak, közben biztatta őket, hogy ne féljenek, ha ezért magyarónoknak 187