Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Vájlok Sándor: Szlovákok és magyarok

be, amelyben az erdélyi prózára hívta fel a figyelmet.

5 Ebből a termésből maga is fordított; Wass Albert Farkasveremjét, melynek nagy kritikai és könyvsikere volt. Ez a két író időről időre felmutatja a szlovákságnak a magyar kultúra egyegy értékét. Az eredmény nincs arányban munkájukkal. Hangjuk nem hatol messzire, mert az öregek nem figyelnek a fiatalok termelésére, a fiatalság felé pedig szavuk a pusztába kiáltó prófétáé. Ez a körülmény azonban mit sem változtat a munka értékén; sőt esztétikai kultúrájukról és humanizmusukról tesz bizonyságot abban az időben, amikor nagyon sok a vak a magyar szépségek iránt. A fiatalság, a harmadik réteg nagyon laza kapcsolatban van a magyarsággal. Ez egyaránt általános irodalmi, társadalmi és politikai vonatkozásban. Nem ismeri a nyelvet, magyar könyvet nem olvas. Orientációja ezt nem is teszi szükségessé. A magyar irodalomból néhány néven kívül semmit sem ismer. Hibásan ejti ki Petőfi nevét, akit szlováknak tart. Különben is kevés kiválóságunk magyarságát hajlandó elismerni. Abban, hogy az „ukradnutý jazyk"-ot („összelopkodott nyelv"-et), a magyart nem beszéli, sőt megtanulni sem próbálja, nem lát fonákságot. Helyzete csaknem száz százalékban passzív, pedig szlovák részről nemegyszer hívták fel figyelmét a magyarságra és arra a veszélyre, amit a magyarság nem ismerése jelenthet. Megtették ezt a hivatalos körök (pl. Hodža miniszterelnök több nyilatkozatban) és írók egyaránt. Az utóbbiak közül különösen Krčméry és Ľudovít Novák foglalkoztak behatóbban ezzel a kérdéssel. Mindketten sajnálattal látják, hogy a háromnyelvűség és a kultúrának az ismerete a mostani generációnál egynyelvűségre szegényedik le. Novák nagy vitát keltett könyvében

6 erősen megtámadja ezt a szellemileg elszegényedett fiatalságot. Szerinte a háború előtti középiskolai oktatás magasabb nívón volt, mint a mostani. Nagy előnye volt, hogy nevelt. A régi generáción meglátszik a magas kultúra eredménye, életformája kulturáltabb, civilizáltabb, mint a mostaniaké, akik csak ismereteket kapnak az iskolában. Fokozottabb mértékben vonatkozik ez a nyelvoktatásra. „Szlovákiában a háború előtt minden művelt szlovák megtanult az iskolában és az életben magyarul, németül és szlovákul."

7 „A mai állapot Szlovákiában, különösen a fiatalságnál, nemhogy valamelyes kétnyelvűségre korlátozódott volna, de lesüllyedt nagyobbrészt a szlovák egynyelvűségre."

8 Novák a jelenség okát a következőkben találja meg: „A hiba a szlovák ifjúságnak a magyar és a német ifjúsággal szembeni erősebb elszigetelődésben van, és abban, hogy a volt Magyarország más nyelvű vidékeivel való érintkezést lehetetlenné telték. Ezenkívül, ami a magyar nyelvet illeti, nagyon sokat ártott a csehek által szinte túlzásig mesterségesen ápolt gyűlölet minden el186