Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Vájlok Sándor: Szlovákok és magyarok

Ady-kultusz fejlődött ki köztük, cikkeztek a magyar költőről és védték. Kapcsolatuk a kívülállóé, az érdeklődőé. A kultúrcserében azonban övék a vezető szerep, ők tartják fenn a szlovákság kapcsolatait a magyar irodalommal. Ők elégítik ki az érdeklődést, a fordítások kilencven százaléka az ő munkájuk. A réteg figyelme kiterjed mindenre: versre, prózára és drámára. Állampolitikai szempontból a csehszlovakizmus a létezési talajuk, szívben és lélekben hirdetik a két nép egységét. Érdeklődésük a magyarság felé is csak kulturális szempontból kedvező, politikailag nem. Nem ritka az az eset, amikor a magát humanistának hirdető, magyar verseket fordítgató költő, író lapjában a legképtelenebb magyarellenes támadások jelennek meg. A közvetítők közül két nevet emelünk ki és foglalkozunk velük részletesebben. Az egyik Štefan Krčméry, a másik Emil Boleslav Lukáč. A magyar irodalom megismertetésében mindkettőnek nagy része van. Érdeklődéssel és tárgyilagosan figyelik irodalmunk eseményeit, és értékeit nagy gonddal mutatják be a szlovákságnak. A két író munkássága kiegészíti egymást. Krčméry az egész irodalmat figyeli, a legrégibb időktől napjainkig. Ennek alapján mondja, hogy ez az irodalom „jelentős, nemcsak a szépirodalomra vonatkozik ez, hanem a tudományosra is. Ez is nagyon sok szakban szépen kiépült."

1 Sajnálja, hogy ez a gazdagság ismeretlen a szlovákság előtt. Pedig sok halmozódott fel belőle Szlovákia területén a középiskolák, egyesületek és intézmények könyvtárában. Ezek a könyvek jelenleg zár alatt vannak, és nem juthatnak az olvasó kezébe. Pedig „ha az irodalom jó, nem kell félni tőle, ha hozzáférhető lesz is. Vannak emberek, akik megértik. Örülni fognak neki."

2 A magyar könyvek olvasása elősegítené a szlovák irodalom nívójának emelkedését. „Emeltessék a szlovák irodalom presztízse annyira, hogy ne legyen semmi félelem még akkor sem, ha a magyar könyv teljesen szabad lenne."

3 A magyar irodalom expanziójától ma nem kell tartani. „Nálunk csak Jókairól tudnak. Keveset Eötvösről, Keményről. Az újabbak közül tudnak Mikszáthról. De azokról a szépirodalmi kötetekről, amelyek szerkesztésében megjelentek, a kortársak műveiről megint keveset. A legújabbak közül Szabóról, de Babits, Markovics irodalmáról megint majdnem semmit."

4 Ezt a hiányt Krčméry több tanulmányával igyekezett pótolni (Petőfi, MH Jách, Ady). Lukáč a modern irodalmat közvetíti és terjeszti. Ő is Adytól ndult, akinek hatása költői alkotásain is erősen érezhető. Elfogadta az egész költőt, védte dekadenciáját. Disszertációs munkáját is Adyról írta. Egészen a legmodernebbekig fordít. A fiatal köitők verseit finom esztétikai ér '.ékkel válogatja ki, és fejlett technikai készséggel dolgozza át szlovák nyelvre. Lapja hűséges jelzője a magyar irodalom fejlődésének; a fordítások mellett tájékoztató tanulmányokat is közöl. Legutoljára a magyar regény útját mutatta 185