Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Baráth László: Az evangélikusok

nyi ülésén kidolgozott memorandummal az egyházi főhatóságok már érdemben foglalkoztak. Egyelőre elvben elfogadták a püspökhelyettes (szuperintendens) követelményét, a magyar esperességek felállítása elől viszont elzárkóztak, míg a vegyes nyelvű gyülekezetek szabályrendelete ugyancsak a megvalósulás felé halad. Valószínű azonban, hogy az 1939. évben megtartandó egyetemes zsinatig ezek a kérdések nem nyernek alkotmányos megoldást. Elintézetlen és a magyar evangélikusokat igen közelről érinti az a kérdés is, hogy vegyes gyülekezetek kettéválása esetén hogyan osztódik meg az egyházi vagyon. Ez a kérdés ugyanis a történelmi fejlődés figyelembevételével a legtöbb esetben a magyar egyházakra nézve létkérdés. A történelmi fejlődés ugyanis a legtöbbször azt mutatja, hogy az egyház az államfordulat után vált csak vegyessé, amikor is az egyház területére költözött szlovák nemzetiségű evangélikusok ugyancsak az egyház tagjaivá váltak (főleg a magas egyházi adót fizető tisztviselőelem), s eleinte kisebb, majd egyre nagyobb hányadát képezve az egyháznak, jogaikat követelték. A nyelvi jogok és kérdések rendezésére hivatottak a megalkotandó szabályrendeletek. Viszont az anyagi kérdések elintézésére szétválás estén nem lehet irányadó a mai kulcs, mert a meglévő egyházi vagyon kétségtelenül a régi, magyar jellegű egyház szerzeménye. Az egyház kebelében a nemzetiségi harcok már egyrészt elcsitultak. Természetesen ez nem jelenti azt, mintha nemzeti téren már nem lenne több jogos követelményünk. De úgy látszik, mindkét oldalon győzött a jobb belátás, és a céltalan perpatvarok helyett komoly és megfontolt tárgyalásokkal igyekszik mindkét fél jogait biztosítani. Ebben a küzdelmünkben nagy segítségünkre vannak szepességi német evangélikus testvéreink, kiknek követelményei nagyrészt egyezőek a mieinkkel, bár az ő helyzetük hasonlíthatatlanul jobb. (A német evangélikusok összefüggő, zárt komplexumban élnek, s így két német esperességük is van.) Állandó sérelmünk azonban, hogy egyes személyek, akik bár az egyetemes egyház fennhatósága alá tartoznak, állandóan büntetlenül sértegetik a magyar evangélikusság legszentebb érzelmeit. A magyar evangélikusság elhalt nagyjai ellen nem egyszer hangzanak el a legkegyetlenebb .támadások. További érzelmi sérelmünk a múltban történt állítólagos hibák állandó rekriminálása. Szükségtelen rámutatnunk, hogy a múltban történt esetleges hibákért, melyek a szlovák evangélikusok érdekeit vagy érzelmeit sértették, semmi körülmények között sem lehet felelőssé tenni a mai szlovákiai magyar evangélikusokat és azok szerveit. Nem lehet feladatunk, hogy a rekriminációk jogosságát kutassuk. Ezeket azonban igen könnyű lenne visszafordítani. Besztercebányán például az államfordulat előtt minden vasárnap volt szlovák istentisztelet is, mert az egyháznak háromnyelvű jellegét tiszteletben tar174