Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Hantos László: Gazdasági életünk húsz éve

irányba vonultak. A magyar iparosítás - igen helytelenül - a határszéleken folyt. Szociális szempontból még igazolható ez a tény, mert a szegény hegyvidéki lakosságnak akartak ezzel kenyeret adni, azonban nemzeti szempontból teljesen érthetetlen előttünk az, hogy az akkori illetékesek nem gondoltak arra, hogy a magyarság részére nemcsak a mezőgazdasági foglalkozás és a közszolgálat ágait kellett volna megnyitni, hanem városi, megbízható iparos-, kereskedő- és munkásosztályt is kellett volna teremteni. Ebben az esetben nem történt volna meg az, ami Pozsony, Kassa és Ungvár esetében az 1930. évi népszámlálás idején történt. Ezekben a városokban hiányzott az önérzetes, nemzeti meggyőződésű polgárság, amely ugyan ma is magyarul beszél, de nem meri magát nyíltan magyarnak vallani, holott sokszor nem is tud más nyelven. Az előzmények ránk vonatkozó részének vázlatos ismertetése után áttérek az államfordulat idejére és az ezt követő néhány esztendőre, amikor a legnagyobb veszteség érte a szlovákiai magyarságot anyagiakban. * Az államfordulat elszakított eddigi gazdasági gócainktól, és a szlovákiai gazdasági életnek új tájak, új gazdasági lehetőségek, piacok felé kellett orientálódnia. A szlovákiai magyarságot inkább a mezőgazdasági termények értékesítése érdekli, és az új piacot ebben az esetben a Morván túli országrészek jelentették. Az új orientáció az első időben, a konjunktúra idején igen kedvező eredményekkel járt. A négyszáz koronás búzaárak idején a szlovákiai magyarság nem gondolt erőtartalékolásra, sőt inkább hiteleket vett fel beruházásokra, melynek kamatait és törlesztését már a gazdasági válság idején kellett fizetnie. Teljesen váratlanul és felkészületlenül állottunk a kisebbségi sorsba jutás idején. Igaz viszont, hogy erre nem is készülhettünk fel. Úton-útfélen hallunk Szlovákiában olyan hangokat, hogy magyarságunk vezetői okozták, hogy a szlovákiai magyarság elszegényedett, és nincsenek erős gazdasági szervezetei. Ez az állítás teljesen valótlan. Aki a hivatalos csehszlovák gazdasági politikát figyelemmel kísérte és kíséri, láthatja, hogy a csehszlovák forradalmi törvényhozás már az első hónapokban, sőt hetekben olyan törvényeket és rendeleteket hozott, melyek eleve lehetetlenné tették a nemzeti kisebbségek gazdasági szervezeteinek kiépítését. Az új csehszlovák állam, mint tudjuk, az Osztrák-Magyar Monarchiától a háborús, tehát teljesen kötött gazdasági rendszert vette át. A forradalmi törvényhozás a köztársaság első éveiben nem sietett a kötött gazdálkodási rendszer felszámolásával, hanem azt egyszerűen továbbépítette. 130