Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Hantos László: Gazdasági életünk húsz éve

A köztársaság megalakulásának időpontjától, 1918. október 28-tól 1918. december 31-ig hozott 103 törvény és rendelet közül ötven kizárólag gazdasági és pénzügyi vonatkozású. Természetesen valamennyi törvény és rendelet a kötött gazdálkodás folytatása volt. 1919-ben már számos reformra irányuló, gazdasági vonatkozású törvényt találunk. így az 1919. évi 5. számú törvény a Gabonahivatalt szervezi meg, ebben az időben jelennek meg az ármaximáló rendeletek is, melyek elsősorban a mezőgazdaságot érintették, különösen a szlovákiai magyar mezőgazdaságot, mert azármaximálás a minőségi termelést teljesen figyelmen kívül hagyta. A szlovákiai magyar kisebbségek részére gazdasági szempontból a legnagyobb csapást a még most is érvényben lévő 1919. évi 210. számú törvény jelentette. Ez a törvény Központi Szövetkezet név alatt szövetkezeti kényszerközpontot létesített Pozsony székhellyel és azzal a kimondott céllal, hogy a központ a szlovákiai szövetkezetek elszámolását likvidálja a budapesti anyaintézetekkel, melynek megtörténte után a szövetkezetek szabadon kiválhatnak a központ kötelékéből. A likvidálás 1924-ben már befejeződött, azonban olyan törvényes intézkedés is történt időközben, hogy adó- és illetékkedvezményt csak a kényszerközpont tagszövetkezetei élvezhetnek, továbbá Szlovákiában csak ennek a központnak van meg a törvényes ellenőrzési joga. Az ellenőrzési jog privilegizálása csak Szlovákiában van meg, ugyanakkor a történelmi országokban már 50 szövetkezetnek megvan az a joga, hogy külön ellenőrzési központot állítson fel. A szövetkezeti mozgalom ügyét tehát már 1919-ben megrendszabályozta a törvényhozás olyan módon, hogy a magyarság számára teljes lehetetlenség egy külön ellenőrzési központ megalakítása. Ezzel természetesen még nem fejeződött be a dolog. Tovább kell ismertetnem a szövetkezeti mozgalomra vonatkozó törvényes megkötéseket. A pozsonyi kényszerközpont az államfordulat idején a törvény parancsa folytán maga köré tömörítette az összes szlovákiai szövetkezetet. A hitelszövetkezetet közvetlenül a pozsonyi központ kezelte, a fogyasztási és egyéb bevásárló és értékesítő szövetkezetek számára vidékenként áruelosztókat áhított fel. Ezek az áruelosztók a legnagyobb anyagi nehézségek közé kerültek a legrövidebb időn belül. Ekkor jelnik meg az 1924. évi 239. számú törvény, amely választás elé állította a központot, ugyanis a pénzügyi központok működését pénzügyi, ellenőrzési és szervezési tevékenységre korlátozta. A Központi Szövetkezetnek tehát választania kellett, és inkább a hitelszövetkezetet tartotta meg, mint a rossz vezetés folytán tönkrement áruelosztókat. A zsolnai, kassai és késmárki áruelosztó önálló központtá alakult, a többi meg131