Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Darvas János: Politikai életünk húsz éve

vetkezett be, amely a rendeletnek megvalósítható jogok nyújtásában állott volna. Ilyen jog illette volna meg például a nyelvtörvény alapján a magyarságot, hogy a postánál és a vasútnál a magyar nyelv és a magyar községnév is használható minden olyan, legalább 20 százalékos magyar lakossággal bíró községben, amely egy legalább 20 százalékig magyar jellegű bírósági járásban fekszik. Ezt a jogot élvezik a-németek és a lengyelek, ellenben a magyarokra vonatkozólag 1938. március 21-én csak olyan tartalmú rendelet jelent meg, amely az 50 százaléknál magyarabb járások 50 százaléknál magyarabb községei számára ismeri el ezt a jogot. A magyarság természetes kiábrándulással fogadta a február 18-i politika ilyen sovány eredményét. Néhány nappal később a német aktivista pártok is belátták, hogy a kormánytámogatással kapcsolatos 11 és fél éves aktivista politika kísérlete sikertelenül végződik, s a német gazdapárt, a keresztényszocialista párt ellenzékbevonult, és belépett Henlein Szudétanémet Pártjába. A kormánytöbbség németek nélkül maradt, s így anélkül, hogy akarta volna, ismét nemzeti koalícióvá alakult át. A történelem furcsa játéka az, hogy az új nemzeti kormánytöbbség legégetőbb feladata éppen a nemzetiségi kérdés sürgős megoldása, az a föladat, melyet 11 és fél évig tartó német aktivista kísérlet ideje alatt a csehszlovák-német vegyes kormánytöbbség nem tudott megoldani. Ma, Csehszlovákia fönnállásának huszadik, jubileumi évében a nemzetiségi kérdés a csehszlovák állam legégetőbb problémája. A Szudétanémet Párt a német lakosság 90 százalékát egyesítette táborában, s most a magyarokkal és szlovákokkal együtt a legnagyobb nyomatékkal követeli a nemzeti állam eszméjének egy svájci mintájú nemzetiségi állam eszméjével való fölváltását, a köztársaság mindegyik népe számára a teljes nemzetiségi önkormányzatot. A kormányzat húsz esztendőn át tagadó álláspontot foglalt el e kérdéssel szemben, de most már a francia és angol kormány hivatalosan is elismerte a nemzetiségi követelések jó részének jogosságát, s barátságos szellemű demarsot intézett Prágához, hogy „az engedékenység legvégső határáig menjenek el a nemzetiségek ésszerű követeléseinek teljesítésénél". Ennek az angol és francia fölfogásnak megfelelően a kormány bejelentette, hogy úgynevezett „nemzetiségi statútumot" alkot meg, amely a nemzetiségek valamennyi eddigi jogát és az ahhoz szükséges kiegészítéseket fogja tartalmazni. Ausztria bekebelezése óta Németország is nyomatékosan sürgeti a szudétanémet kérdés megoldását, s e kívánság súlyos feszültséget támaszt Közép-Európában, úgyhogy csöppet sem túlzás az, ha azt mondjuk, hogy a csehszlovákiai nemzetiségek kérdése ma Európa legégetőbb kérdése, s ennek helyes és igazságos megoldásától függ nemcsak Csehszlovákia, hanem egész Európa fejlődése is. 126