Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Darvas János: Politikai életünk húsz éve

dus vivendi végrehajtását célzó tárgyalásokat, a kommunisták azért, mert kezdeményezője volt a csehszlovák-szovjetorosz szövetségnek. A magyarság politikájában is jelentős mozzanat volt az elnökválasztás. Beneš ugyanis előzően fogadta a magyarság képviselőit, Szüllő, Jaross és Esterházy képviselőket, s meghallgatta panaszaikat és követeléseiket. Azokat teljesíthetőnek és orvoslandóknak minősítette. A magyar törvényhozók a demokrácia biztosítékát látták Beneš jelöltségében, ezért első ízben tértek el attól a tradíciótól, hogy az elnökválasztásnál üres szavazólapokat dobjanak az urnába, s Benešre szavaztak. Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy a bizalom előlegezése az államfőnek, és nem a kormánynak szól. E taktika kezdeményezője a keresztényszocialista párt vezérlete volt. E légkört a Magyar Nemzeti Párt arra használta föl, hogy a nyilvánosság előtt 1936. január 10-én kiáltvány alakjában fölajánlotta az egységes magyar párt megalapozását. Az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti párt eszméje 1936. június 21-én testet is öltött, s azóta a magyarság erejét többé nem versengések, hanem egységes politikai szervezet kialakítására, a céltudatos szervezett politikai, gazdasági, szociális és kulturális élet magalapozására fordította. A két párt egységébe a Magyar Nemzeti Munkáspárt is beolvadt, s az egyesült párt nemcsák eddigi táborát egyesítette a fehér-zöld pártzászló alatt, hanem a munkásság körében is új híveket szerzett. A párt elnöke Jaross Andor, ügyvezető elnöke Esterházy János, a parlamenti klub elnöke Szüllő Géza dr. A párt erősödése -mint azt a kassai, nyitrai, vágsellyei és losonci községi választásokon való 20-60 százalékos előretörés mutatta - elemi erejű. Az új elnök és Hodža kormánya a nemzetiségi kérdést állította a lesürgősebb teendők közé, de a második devalváció, a gabonaárak kérdése és főleg nagyszabású véderőtörvények egész sora foglalták le a kormány érdeklődését, a külpolitikában pedig a Saar-vidék visszacsatolása, a csehszlovák-szovjetorosz katonai szerződés, a locarnói szerződést német részről hatályon kívül helyező Rajna-vidéki katonai megszállás, az abesszin háborúval kapcsolatos megtorlások feszültsége, a spanyol feszültség és végül az osztrák csatlakozás. A kormány csak egy évvel az ügyek átvétele után, 1937. február 18án tette meg az első lépést a nemzetiségi kérdésben. E napon kormánynyilatkozatot adott ki, amely a nemzetiségi kérdést úgy vélte megoldhatni, hogy a kormány ünnepélyesen megígérte az alkotmányban ígért aránylagos részesedés gyakorlati érvényesítését mind az állami alkalmazásban, mind a segélyezésben, valamint a közszállításokban. De az aránylagos'részesedést illetően utána egy év alatt magyar viszonylatban semmi javulás nem mutatkozott. Az úgynevezett „tollvonás" sem kö125