Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Darvas János: Politikai életünk húsz éve

a nemzetiszocialista párt tartották fenn, míg a polgári oldalon a Német Agrárpárt, a keresztényszocialista, a demokrata és az iparospárt, a szocialista részen a Német Szociáldemokrata Párt „aktív" ellenzéki taktikát választott: a vitában való részvételt, sőt az elől a lehetőség elől sem zárkózott el, hogy kedvező alkalom kínálkozása esetén aktív módon részt vesz a kormányzásban, vagyis kormánytámogató lesz. A németeket ebben az a megoldás is vezette, hogy a régi Ausztriában a cseh kisebbség mindig kétágú politikát folytatott, egyik része mindig a kormányban volt, a másik éles ellenzékben, de nemzetiségi kérdésekben mindig a legnagyobb egyetértéssel egymás kezére játszottak. A cseh nemzeti koalíció következetes és tekintet nélküli nacionalista politikájának eredményei miatt is erősödött az a felfogás, hogy ha a németség képviselettel bírna a kormányban, akkor a cseh nacionalista politika nem lehetne olyan erős és hatásos. A kormánykoalíció válságával párhuzamosan válságot élt át a németség, és a németséggel együtt a magyarság is. Magyar oldalon mindenekelőtt a taktika kérdésében jelentkeztek nézeteltérések. Petrogalli halálával az egységesítő szellem meggyöngült, Lelley minden lehető módon gyengítette a Vezérlő Bizottság befolyását. A politikai irány kérdésében súlyos válság tört ki, s a párt végül kizárta Lelleyt és vezérkarát. A pártválság tetőfokán Szen-Ivány elérkezettnek látta a pillanatot az egységes magyar párt megalkotására, számított a válságban lévő keresztényszocialisták Lelley-ellenes zömére, s megalapította a Magyar Nemzeti Pártot. Az új pártba az egész kisgazdapárt beolvadt és a jogpárt is csatlakozott hozzá, ellenben a keresztényszocialista párt új vezérlete, dr. Szüllő Géza elnök, nemkülönben Grosschmid Géza és Jabloniczky János vezetésével elzárkózott a régi pártkeret föladásától, s ellenezte az aktivista taktikát. Az új Magyar Nemzeti Párt azzal a lehetőséggel számolt, hogy a fejlődés során a cseh nemzeti koalíció pártjai között elmélyül az osztályellentét, a szocialista pártokat sikerül ellenzékbe szorítani, és az osztályharcok mellett a nemzetiségek helyzete javulhat, ezért határozott polgári irányú politikát kezdett, míg a keresztényszocialista párt azt hangsúlyozta, hogy nem polgári, hanem osztályfölötti és elvileg ellenzéki politikát kíván folytatni. A kormánytöbbség helyzetét erősen megrendítette július elején a Vatikánnal kitört konfliktus is, amikor a Husz-ünnep miatt Marmaggi nuncius tüntetően elhagyta Prágát és a nunciatúra évekig betöltetlenül maradt. Föllángolt a kultúrharc, a szlovákiai püspöki kar a katolikusokat nemcsak a szocialista szakszervezetekből, hanem a Sokol-egyesületből is kitiltotta. A munkaképtelenné vált koalíció novemberre kiíratta a nemzetgyűlési választásokat. E választáson a két magyar párt külön haladt. A Magyar Nemzeti Párt az új választási reform előnyeinek kihasználása céljából az aktivista német gaz119