Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Darvas János: Politikai életünk húsz éve

dapárttal társult. Számítása bevált, a harmadik választási menetben e választási csoport mint a legerősebb nemzetiségi párt egy maradékmandátumot nyert, s ezt a Magyar Nemzeti Párt kapta. A keresztényszocialista párt külön vett részt a november 15-én megtartott választásokon. A Magyar Nemzeti Párt így 138 737 szavazatával 5 képviselői és 3 szenátori mandátumot szerzett (Szent-Ivány József, Nitsch Andor, Holota János dr., Richter János, Szilassy Béla dr. szenátorok), s a keresztényszocialista párt 98 383 szavazatával 4 képviselői és 2 szenátori mandátumot (Szüllő Géza dr., Jabloniczky János dr., Fedor Miklós és Gregorovics Lipót dr., képviselők, Franciscy Lajos dr. és Grosschmidt Géza dr. szenátorok). Lelley Nyugatszlovenszkói Keresztényszocialista Pártja 17 285 szavazatot nyert, de mandátum nélkül maradt. Aválasztás eredményeképpen a nemzeti koalíció 164 mandátumról 146-ra zsugorodott, de kiegészítette magát a megerősödött cseh iparospárttal, s így Švehla harmadik kormánya 159 képviselővel újból megalakult. De ez a nemzeti koalíció már csak egy dologra volt képes: a sovén szellemű nyelvrendeletre. A nyelvtörvényhez, amely csak elvileg jelentette a nyelvi jogok alkalmazásának kereteit, elkészítették a végrehajtási rendeletet annak ellenére, hogy Švehla mint első belügyminiszter a nyelvtörvény meghozatalakor szavát adta egy német küldöttségnek, hogy a csehszlovák többség megelégszik a becikkelyezésével, de nem hajtja végre. A kormány 1926. február 3-án kiadta, bár két szocialista miniszter, Bechyně és Winter megtagadta az aláírását, s így a rendelet az ő aláírásuk nélkül jelent meg. A rendelet kiadása óriási vihart keltett. Czech, a későbbi német szociáldemokrata miniszter azt vágta Švehla szemébe, hogy szószegést követett el. Švehla idegei a bizalmatlansági vita alatt összeomlottak, úgyhogy másnap lemondott, és hosszú hónapokra a Riviérára utazott. Két napra rá Černý újabb hivatalnokkormánya vette át az ügyek vezetését. A nemzeti koalíció korszakát a polgári többség kora váltotta föl. A hivatalnokkormány csak átmenet volt a teljes polgári kormány felé, időnyerést szolgált, hogy uralma alatt Švehla, Hodža és Kramář összekovácsolja az új többséget. A polgári többség körvonalai a vámkérdésben alakultak ki. Az agrárvámok emelését célzó javaslatot nemcsak a cseh polgári pártok, hanem az aktivista Német Agrárpárt és Német Keresztényszocialista Párt, továbbá a Szlovák Néppárt és a Magyar Nemzeti Párt is megszavazta. Ez volt az első eset, hogy a két magyar párt teljesen ellentétes taktikát követett. Az ezt követő kongruatörvényt már mindkét magyar párt támogatta, de az ellentét továbbra is mély maradt. A Magyar Nemzeti Párt a vámtörvény megszavazásáért kierőszakolta az évek óta tervezett Dérerféle illetőségi javaslat törvénybe iktatását, s ezzel néhány ezer magyar hontalan visszanyerte állampogárságát. Sajnos, a Lex Dérer még félmegoldást 120