Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Darvas János: Politikai életünk húsz éve

lett, egy magyar mandátumhoz 27 697, azaz 7944-gyel, kereken negyven százalékkal több! Az egyéni elbírálásra és a hivatali diszkrecionális jogának gyakorlására a legtöbb módot és alkalmat a földhivatal kapott. A földhivatal másfél évtizedig nem tartozott egyetlen minisztérium kötelékébe sem, hanem fölszámolásáig a minisztériumokkal egyenrangú központi hivatal volt. Míg a minisztériumok évente a nemzetgyűlés ellenőrzése alatt voltak, a földhivatal, bár többmilliárdos vagyont kezelt, a fölszámolásáig mentes volt az évenkénti elszámolástól. De ettől eltekintve már a kezdetkor tisztában lehetett a magyarság a földreform gazdasági és nemzeti jelentőségével, bár a törvényt csak szociális szempontokból indokolták. Mivel a földosztás elsősorban a legionistáknak biztosított kedvezményt, s mivel a legionáriusok csaknem száz százalékban csehek és szlovákok voltak, rögtön látható volt, hogy a tervezett telepítés milyen nemzetiségi színezetet nyer. Különben a földreformot végrehajtó földhivatal elnöke, Viškovsky maga sem tagadta, hogy a birtoklefoglalás a csehszlovák elem földvagyonállagát kívánja gyarapítani, mert a törvényt azzal indokolta, hogy „megtorlása és jóvátétele a fehér-hegyi csata után elkövetett vagyonelkobzásnak". Peroutka cseh történetíró is bevallja, hogy voltaképpen „az uralkodó koalíció nem akarta, hogy határ menti erdők német és magyar földbirtokosok kezén maradjanak, akiknek lojalitása felől nem voltak meggyőződve". A földreformot 1920-tól kezdték végrehajtani, s mint később bebizonyosodott, a lefoglalt magyar nemzeti földvagyonnak legalábbis négyötöd részét csehszlovák nemzetiségűek kezére juttatta, ráadásul féláron. Ez volt a magyar nemzeti vagyon legérzékenyebb vesztesége Csehszlovákiában, s a magyarság későbbi politikai harcának egyik legfontosabb célja épp e nagy veszteségek helyreállítása volt. Hasonlóan érzékenyen sújtó forradalmi újítás volt AZ iskolarendszer nacionalizálása. A legnagyobb csapás c tekintetben a lévai, rozsnyói és ungvári gimnázium megszüntetése volt. Hogy ezt mily következetességgel hajtották végre, ennek jellemzésére elég felhozni azt a személyügyi kuriózumot, hogy sem az iskolaügyi minisztériumban, sem a két országos hivatal tanügyi osztályán, sem az összes járási tan felügyelőségeknél nem volt soha, és két évtized elmúltával sincs egyetlenegy magyar sem, egyetlenegy magyar állami középiskolának az élén nem volt és nincs magyar igazgató, s az egyetlen magyar egyetemi tanszékben sem ült magyar tudós, illetve most be sincs ez töltve. A magyar elemi, polgári, reálgimnáziumi, tanítóképzői, felső ipari iskolákban működő tanárok egy része nem magyar, s a magyar tanerők egy része viszont szlovák és ruszin iskolákhoz kapot! beosztást, s ezt a rendszt rí. elvkent taj iják fenn máig.