Vagyunk és leszünk – A szlovákiai magyarság társadalmi rajza 1918-1945

Darvas János: Politikai életünk húsz éve

A forradalmi nemzetgyűlés uralmának hónapjai alatt ezek szerint a magyar kisebbség nem gyakorolhatta a törvényhozási és önkormányzati jogait, nem volt politikai képviselete, csak passzív elviselője volt a róla, nélküle hozott intézkedéseknek. Politikai szervezetük nem volt, nem voltak néptől választott szószólóink. A teljes szervezetlenség hónapjait éltük. A statárium" hónapjai alatt a közvéleménynek csak a belföldi sajtó adott kifejezést, az is jó ideig előzetes cenzúra mellett. A magyarországi lapok ki voltak tiltva. A polgárok megbízhatóságára a „Propagačná kancelária" ügyelt, s a gyanúsakat legalábbis vizsgálati fogságba küldte. A volt magyar politikusok mozgásszabadságát korlátozta az, hogy a gyanúsak csak külön engedéllyel utazhattak el tartózkodási helyükről más helyre. Például Petrogalli Oszkár az 1920. december 17-i ótátrafüredi pártközi értekezleten, bár ő lett volna az előadó, csak írásban elküldött emlékirataival vehetett részt, hasonló eset volt, amikor a magyar pártok közös Vezérlő Bizottságának 1921. február 14-i ülésén Szilassy Béla dr., későbbi szenátor nem jelenhetett meg, mert a nyitrai zsupán az ülés idejére kitiltotta a vármegye területéről. Ilyen volt a kisebbségi sors kezdete. Ilyen körülmények közt tartották meg az 1919. augusztus 21-i szlovákiai félhivatalos népszámlálást, amely összesen 692 831 magyar lakost mutatott ki Szlovákiában, 208 961 fővel kevesebbet, mint 1910-ben. A kényszerű politikai tétlenség idején fölmerült a gondolat, hogy a magyarság a teljes politikai passzivitás taktikáját válassza. A passzív rezisztencia régi magyar módszere azonban eleve kudarcra lett volna ítélve, mert csak akkor számíthatott volna eredményre, ha a nemzet egésze fegyelmezetten betartja, s nincsenek „sztrájktörői". Ilyenek pedig voltak. Itt volt a magyar emigráció, amely részben közvetlenül Magyarországról, részben Bécsen át beszivárgott Csehszlovákia területére. Egy bukott marxista forradalom üldözött vezérlete és újságíró garnitúrája nyert itt menedékhelyet és szabad teret tanainak hirdetésére. Az emigráns sajtó teljes szabadsággal folytathatta bosszúálló szellemi hadjáratát Magyarország ellen. A Magyarországról elmenekült osztályharcapostolok a csehszlovákiai magyar nép életterére helyezték át működésüket. A csehszlovák politikai rendszer ekkor csaknem azonos volt a szociáldemokrácia egyeduralmával, s így a magyar internacionalisták gyorsan itthon találták magukat. A feudalizmus elleni harc jeszavával osztályharcot folytattak az itteni magyar birtokos osztály és általában a polgári rétegek ellen, s az osztályok egymás ellen uszításával egységes politikai védekezésre sokáig képtelenné tették a magyar kisebbséget. A csehszlovák nacionalista politika csak örvendett annak, hogy a magyar nép belső osztályharccal küszködik, s így egész máig nemcsak a csehszlovák marxisták, de 108