Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Mécs László - Tertulliánus éneke

'MÉCS LÁSZLÓ TERTULIÁNUS ÉNEKE A mélyből kezdje, ki magasba készül. Poklokat járt meg minden megfeszített. Ki porba hullt, mert mindent elveszített, rabszolgasorsát állja meg vitézül. A mélyből kezdje, ki magasba készül. Vizek, vulkántüzek mélyben feszülnek: így nő a tenger, csúcsa hegytarajnak. Minden vetés sötétből, sárból sarjad, ősztől készül az aratási iinnep. Vizek, vulkántüzek mélyben feszülnek: Testvér, tudom, nagy templom dőH itt romba: az Istened keresztre feszítették. Lopd el magadnak szent, felnégyelt testét: lelked legmélyén ott a katakomba ott rejtsd el, bár a templomod dőlt romba. Ha Cézárt látod diadalszekéren, teli torokkal ordítsd a vivátot, a te vivátod úgyis mindig átok! A te jövőd csírázik már a mélyben, míg Cézárt látod diadalszekéren, Nappal tömjént gyújts pogány isteneknek, légy katona, rabszolga, hivatalnok. Egyszer megúnják majd az élet-malmok a bánat-őrlést, míg mások nevetnek. Nappal tömjént gyújts pogány isteneknek. — Katakombádba menj le éjszakára! A holtak várnak, kik közt nincs hamis szent, igézd, éleszd, imádd az igaz Istent. Erőket rejt a szenvedések vára! Katakombádba menj le éjszakára. Fölpattant, nagy szemétől a halottnak egyszer ragyogni kezd a katakomba. Cézár befullad trágár vigalomba s új zsoltárok, új dómok tornyosodnak fölpattant nagy szemétől a halottnak ... 10?