Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Jarnó József - Megíratlan új jeremiádákból

J ARN

ó JÓZSEF MEGÍRATLAN ÚJ JEREMIÁDÁKBÔL És nem lehet faragni régimódi verset: Mi szűz hitekkel jöttünk új csodának és új világok termő ritmusát hordoztuk féltőn a szívünk alatt. Perc alatt nőttünk emberré csecsemőből — mint fakírok kezében titkos índ-vlrág — váltainkkal szét akartuk vetni a képzelt burkot, az eget, hogy a szétfoszló kék tömlőből új elem ömöljön az enervált világra: Levegő! Jöttünk: feszített Isten szent fiának s két kézzel akartuk szórni a magot, melyből új világnak kellett megteremni. Magvető markunkban elszáradt a termés. Jöttünk szédítő, merész repüléssel, hogy biborpalástnak terítsük szívünket a meztelen bánatok fölé. Pucéran maradtunk mi is mindörökre s szégyelve dugjuk sebzett térdeinket, hol véresen hordjuk uccakövek nyomát. Jöttünk ébresztő végnapi harsonákkal életre hívni a holtakat is. Rekedt torkunk sír, mint magtalan garat. Jöttünk kovásznak ájult liszt közé s akartunk lenni porhüvelyben lélek. Jöttünk húnyt máglyára tűznek, népszónoknak éhes tömeg közé s elmúltunk hiába, mint záporeső nyáron, mely felveri csak az országút porát. Most állunk a sziklán: s mint Prometheusnak mellét keselyük véresre tépik lelkünk az elmenő napok. Imádságos hangunk ordítássá durvult, mi dühhel tör elő vásott fogak közül ölelő karunk üressé húlltan vár. mint madárijesztő csüngő karjai. 76