Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Jarnó József - Mostan lett férfiak énekelnek

JARNÓ JÓZSEF Csillagnéző szemünk belevakult villanylámpák mesterkélt fényébe s árvult magunk úgy lézeng törtető emberek között mint ismretlen tájon tévedt idegen. Kincsekkel jöttünk, mint Háromkirályok s krajcáros játékban vesztett pénzünk siratva, vak-koldűs hangján könyörgünk garast. Rohanni akartunk; elfulladt tüdőnkből sípolva tör fel a levegő s jaj, nem lehet most írni régimódi verset... MOSTAN LETT FÉRFIAK ÉNEKELNEK Nem áldozunk fehér lovat, s nem kell az Isten alázatos arca. A tegnapról tudjuk: ez is volt, de nem kérünk kölcsönt belőle holnapi harcra. Szent István nyája volt az ősünk, vagy bennünk lázad Koppány ontott vére, mindegy, s akkor is mindegy, hogyha jöttünk magyartól tagadott kései magyarnak: nem vagyunk Isten kiválasztott népe! Nem várhatunk többé ingyenjött gyümölcsöt s dobhatjuk fenébe a tegnapi igéket: nem vagyunk bokréta az Isten kalapján 8 nem szerződtünk soha Istentől várt bérre. Tegnap-hazugságunk ostobává érett. Hanem karunk erős és lázadó a holnap, soká aludt a vérünk, de örökké nem alhat: minden tegnap tettnél igazabbra kellünk, — akarat — a jelszó, de nem fegyver a tettünk, Vérünkből már ingyért senki se nyakalhat! Elég volt szavakból s régi fegyverekből, holnapunk nem lehet tegnapi Istené. Itt vagyunk: férfiak: Mi élni akarunk, s ha harc lesz: legyen. Vörös szíveinket feszítjük paizsnak a fegyverek elé. 77