Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Jarnó József - Üzenet az édesanyámnak

JARNÓ JÓZSEF VI. Szépei berendezkedtünk: megtanultuk az alkoholt, a nikotint s a parfümöket. Művészeteket teremtünk, hogy jó dolga legyen szemünknek, fülünknek. Hangunkat megnövesztettük: mi vagyunk a teremtés koronája s nagy könyveket írtunk otromba betűkkel: Tudomány. VII. Közben eltelt néhány évezred s most már lassan észrevesszük : tulajdonképen nem is tudjuk, minek is jöttünk le akkor a hegyekből? Pedig egészen bizonyos: valamit kerestünk a völgyben... ÜZENET AZ ÉDESANYÁMNAK Sok asszony csókját énekeltem vágykínos versben s köszönő örömben, — ma: tavaszos élettel telten neked dalolok, anyám, ki gyötörtén nézed az utat, hol én megyek majd a sötét, kegyetlen holnap elébe. Anyám, köszönöm áldott kezed, mellyel segítni vágytál holnapi révbe. Anyám, ma tiszta, csengő a hangom: a tegnapok piszkát mind kisöpörtem, hogy előtted, asszony, kit én gyötörtem, tisztán állhassak, mint egykor régen, mielőtt messze kergetett a vérem: magamat ölni sok ostoba harcon. 75